A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
176 A Balaton környékének archaeologiâja. mindössze nagyobb terméskó'darabokat láttam heverni, melyeken némi vakolatnyomok látszanak s így falakból valók lehetnek, de összefüggő falta a vasútépítő munkások, mint nekem mondták, nem akadtak. Paloznak határában, az ú. n. Malomháton, a malomtól délkeletre fekvő dombon, nemkülönben az úton túl emelkedő magaslaton, körülbelül öt hold területen apró római tégladarabok találhatók, melyek kődarabokkal együtt többnyire szántás közben kerültek felszínre és kétségtelenné teszik, hogy ott a föld alatt épületmaradványoknak kell lenni. E helyen tudtommal még nem ástak, de innen való az a csonka sírtábla, mely Jánosi Gusztáv czímzetes püspök kenesei villájának kertjében látható. Mint Szkladányi Ferencz paloznaki plébánostól hallottam, Sima János apósa a Malomháton, a malomtól 200—300 lépésre délnek fekvő szántóföldön találta és sokáig Sima házában állott. Alighanem erről a kőről van szó Rómer «A Bakony» czímű művének 188. lapján, a hol Rómer az után, a mit Savanyúvízen hallott, közli, hogy Paloznakon, az urasági (káptalani) majorban egy római emlékkő hever. Romer szerint ott még más köveknek is kellett lenni, melyeket a veszprémi prépost oda is ajándékozott már a győri gymnasiumnak s csak az volt hátra, hogy elszállítsák. De ezen kövekről semmit sem tudtak a majorban, a mikor a plébánossal együtt utánuk tudakozódtunk. Az a római sírtábla, mely Kenesére Jánosi Gusztáv kertjébe került s a melyről először Récsey emlékezett meg röviden (Balatonvidéki régészeti kutatásaim 5. 1.), egy hosszúkás, négyszögű kőlap, 81 cm. hosszú és 72 cm. magas, szürke homokkőből való, de domborképes felülete hússzínűre van átfestve. A bemélyített alapból, melyet fölül s alul egy-egy szélesebb, jobb oldalán egy keskenyebb sima lécz határol (a kő baloldali széle letört), két mellkép domborodik ki, melyek egy házaspárt ábrázolnak, úgy hogy szokás szerint a jobboldalon van a férj, a baloldalon a feleség (215. ábra). A férfi félkörívben homlokára lefésülve viseli a hajat. Hogy volt-e szakálla, csak valószínű, mert arcza le van töredezve. A felső testét egy elől összevarrt zubbony fedi, mely minden ráncz nélkül hozzásímul a testhez. Ilyen szabása volt a paenulának, melylyel főkép azokon a köveken találkozunk, melyeken katonák fordulnak elő. Nyaka köré ránczos kendő van kötve, melynek végei elül egymás fölé illesztve a zubbony alá vannak dugva. Ez volt a focale és ezt is katonák hordták nálunk, hogy a zord klima ellen védekezzenek. A zubbonyon felül vajta van még a köpeny, de elől csak az előrenyuló bal kéz alsó karján átvetett ránczos része látszik s az a része, mely a jobb vállról húzódik le a mellre s a melynek csücskét mintha a jobb kéz átfogná, a mint azt más köveken gyakran láthatjuk. Még typiku- sabb az irattekercs, melyet a bal kézben a férfi maga előtt tart. Ez azonban ebben az ábrázolásban mintha felbomlott volna és két vége szétáll a törzstől. Hogy más egyéb is lehetne, mint irattekercs, nem tudom elképzelni. A másik mellkép matronajellege első tekintetre nyilvánvaló. Jellemző magas frizurája, melylyel több oly kövön találkozunk, melyek idevaló, bennszülött nőket ábrázolnak. Haja egy kendővel van átkötve s azon egy fátyol fekszik, melynek végei elül lecsüngenek a mellre s legalább úgy látszik, mintha a bal kéz az egyiket fogná Az arcz ezen
