A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
A Balaton környékének arclmeologiája. 153 részint temetőt és rajzban négy római kőemléket közölt, melyek innét kerülte ki. Ezek közül három 1882-ben a Nemzeti Múzeumba (Rég. Napló 51/1882) jutott, a negyedik azonban, mely egy kőlapból áll s egyik felén négyszögű kazettákra van osztva, melyek közepét állatok díszítik, talán még most is ott van a vadásziakban, mint Pelargus írja, Romer (Jk. 43, 296. 1.) szerint az erdészlakon. A többi három közül egy, mint Rómer «A Bakony» 182. lapján említi, a templom ajtajában feküdt s azt elzárta. Ugyanott látta Pelargus is. Ezt Ziehen az Arch. Értesítő 1897. évfolyamának 128. lapján ismertette. Egy négyszögű kődúcz (191. ábra), 105 m. magas, 53 cm. széles, két oldallapján domborművekkel : az egyiken Attis, a typikus állásban,a másodikon nyilvánvalóan Junó. Megjegyzendő, hogy a mi Junó ábrázolásában a leghomályosabb, mert a kőfaragó félreértette, az oltárt (thymiaterium), melyre Junó a csészéből áldozati italt önt, már Rómer helyesen felismerte. A második kőemlék Pelargus szerint, az ispáni lakban ülőhelyül szolgált. Ezt is már ismertette Ziehen u. o. a 131. lapon. Az előbbivel formára egészen megegyező kődúcz (192. ábra) s nem sokkal kisebb sem, magassága 94, szélessége 40 cm. Hasonló a két domborkép elrendezése is, melyek két oldalán láthatók: az egyik — mindenesetre nagyon barbár felfogásban — egy Satyrt ábrázol, a mint egy rhytonból iszik, a másik Ziehen szerint egy meztelen férfialak a dunamelléki római tartomány életéből, fölemelt bal kezében két lándzsát tartva, a leeresztett jobb kézben pedig koszorút. A harmadik kőemléket, melyre nézve Rómer (A Bakony 182. 1) megjegyezte, hogy egyik gazda udvarában őriztetik egy vörös homokkőből faragott római emlék, Pelargus meg azt jelentette, hogy a falu felső végére a kovácsműhelybe vándorolt, Hampel József írta le röviden a «Budapest Régiségei» IV (1892) 68. lapján s a következő lapon rajzát is közölte. Egyike a legdurvább kivitelű kőemlékeknek (193. ábra), melyeket Pannóniából ismerünk. Magassága PIO, szélessége P85 m., vastagsága 20 cm. Anyaga vörös homokkő. A felső mező három mellképe közül a középső egy barbár hölgyé, a ki Hampel leírása szerint «ugyanoly válltűkkel és ugyanazon fejkötőben jelentkezik, melyeket az eraviscus hölgyeknél tapasztaltunk. Nyakán bütykös felületű karika, minőket dunántúli sírokban többször találtunk.» Jobb kezében alma van. A jobboldali férfialak maga előtt egy poharat tart bal kezében s a jobb kezével érinti. A balfelőli férfi jobb kezével a nő jobb kezét 192. ábra. Egy másik, a 191 alattihoz hasonló kó'dúcz Felsődörgicséről.
