A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
A Balaton környékének archaeologiàja. 147 továbbá egy vékony, kerek sodronyból görbített karkötő', ha ugyan az volt (8). Csak éppen megemlítem, hogy akadt még több olyan kis karika egyszerű kerek sodronyból, melyek gyermekek fülbevalói lehettek. Végre előfordul három vaskés (9), a minők már a régebbi sírokból is ismeretesek. Szentbékállán Romer Ludvay jÁNOS-nál két csonka feliratos kőemléket látott s az Arch. Közlemények III (1863) 162. lapján ismertette, de se Fröhlich (CIL III p. 1750), se Récsey (CIL III p. 2188) már nem találták ott és más sem, ki RóMER-en kívül a feliratokat leírhatta volna. Az egyik, mely a kertben állott, egy római sírtábla darabja, melynek felső részén egy oszlop s a feliratból három csonka sor látszott. «Alul — úgymond Romer — négyszögben egy befelé konyuló delfin díszítette, melynek párja, t. i. a felfelé úszó, Borbély Gábor pajtája ormán látható.» De ez sincs már ott, sőt Szabó Károly, a ki Borbély házát bírja, sem tud róla semmit. A feliratot Rómer leírása után adta ki Mommsen (CIL III 4140). A mi belőle elolvasható, az a második sorban fili{a), a harmadikban h(ic) [s(ita) e(sf)]. Mint Rómer a III. sz. jegyzőkönyvében (38- 40. 11.) följegyezte, a körtvélyesi dűlőben, a honnan ez a kőtöredék való, még több írásos követ is találtak. A másik feliratos emlék egy kis sarkophág volt s Ludvay János udvarában állott. Ezen sem maradt a feliratból több fenn, mint két sorban pár csonka szó A CIL III 4139 alatt találjuk úgy, a mint Rómer leírta és kiadta. Az első sorban egy cognomen állhatott: Floridans') s utána anniprum). A második sorban is lehetett egy személynév. Ezt a kis kútválut, a hogy Rómer nevezi, a Parragréten találták. Romer följegyzéseiből (Jk. III 40 — 41. 11.) tudjuk még, hogy a keritési dűlőben peremes téglák írással (?) s a pénzes gödörben cserépzsindelyek kerültek napfényre. Mindezen helyeket kerestem, de nem sok eredménynyel, ellenben volt alkalmam Mindszentkálla és Szentbékálla között az örvényesi dűlő szántóföldjein, a merre a keleti dülőút észak felé fordul, épülettörmeléket, római tégladarabokat látni, sőt hallottam, hogy a romok egészen a veszprémi püspök birtokát képező Szentimrepusztáig elnyúlnak. Az egész terület síkság, de vannak kiemelkedő dombhátak, melyek az egyes épületmaradványok helyeit jelzik. Oltárczi Lajos házában, kinek az örvényesi dűlőben vannak a földjei, nagy római téglákat (egynek méretei 38X28 cm.) s egy oltárkő alsó részét láttam, a melyre már felírat nem jutott. Balatonhenyén, mint már Fényes Magyarország ismertetése I (1866) 365. lapján följegyezte, «a helység keleti halmos, agyagos részén sokszor különös sírokra bukkannak a lakosok. Ezek a határban fejtett szelevény, két ujjnyi vastag, egy öles hosszú s fél öl széles kövekkel vannak megbélelve s e kőnem itt hopogakőnek neveztetik. A benntaláltatott holtak karcsontjaikon pedig sokszor már majd egészen megemésztett karpere- czeket és mázzal vont ivó korsócskákat lelnek.» Újabban, 1893-ban Hegyi Lajos a háza fölött emelkedő partban akadt egy római sírra, mely mészkőlapokból állott s a melynek fedőlapját egy méter mélyen az agyagban magam is láttam. A női csontváz mellett volt egy kis korsó, üveg10*
