A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
138 A Balaton környékének archaeologiája. lások szoktak lenni. Ezen felül s alul egyforma módon zegzúgdíszítéssel ellátott léczek közé foglalt reliefes sáv alatt van a feliratos mező, két oldalán csavart szárú félgömbölyű oszlopok közé foglalva. A felirat így szól: D(is) M(anibus). C(aict) Ingenua, C(ai) f(ilia), ann{orum) LX, h{ic) s(ita) e{st). Pfiblius) Ciaius) Adiutor libertus. Mint a feliratból kitűnik, a sírkő alatt egy nő feküdt, a ki 60 éves korában meghalt. Neve Caia Ingenua volt, s hozzá van fűzve atyja neve C{ai) fiilia), a mint ez a női neveknél szokásos volt. Az Adiutor neve után álló libertus azt jelenti, hogy a sírkövet Ingenuának egy Adiutor nevű felszabadított rabszolgája állította. A várt posuit állítmány hiányzik. A sírkő alsó részén a sima keretek közé foglalt mezőben egy hydria áll s abból kétfelé indák ágaznak ki szívalakú levelekkel. A legalsó része csak nagyolva kidolgozott felületet mutat, de ez a része nem is volt látható, mert be volt ásva a földbe. A második sírtábla szintén már régóta lehet a Nemzeti Múzeumban, de csak Fröhlich mutatta ki Miller kéziratából (Suppl. Inscript. 1821 Ms. Mus. Nat. p. 22) az eredetét. Feliratát először Mommsen írta le s a CIF III. kötetében 3692 alatt kiadta (a pótkötetben 10902). A Römer-DESJARDiNS-féle nagy műben 205. szám alatt s rajzát a XXXII. táblán találjuk. Újabban még nem ismertették. Magassága 88, szélessége 62, vastagsága 13 cm. Anyaga mészkő. Ez egyszerűbb táblának (177. ábra) látszik, mint az előbbi. A felső része hiányzik, a hol az elhúnyt mellképe lehetett, de több valószínűséggel csak egy háromszögű orom koronázta. Mindenesetre az egyszerűsége mellett szól, hogy a feliratos mező alatt nincs semmiféle ábrázolás. Az, a mi megmaradt belőle, jóformán csak az a része, a hol a felirat áll. Ez egy hornyolt keretbe foglalt mező, két oldalán stilizált indákkal, melyekről szívalakú levelek csüngenek le. Felirata a következő: D[is) M{anibus). Tiberius) Julius, Tib{eri) fiilius) Fuscianus, an(norum) X, kde) s(itus) e(st). P(ro) piietate) filio pio suit). Az elhúnyt egy 10 éves fiú volt : Tiberius Julius Fuscianus. Az apa, aki a fiúnak a sírkövet állította, nincs megnevezve, de a fiú nevéből tudjuk, hogy az ő praenómenje is Tiberius volt. Újabban még egy harmadik sírkövet (178. ábra) kapott a Nemzeti Múzeum Kékkutról. Először Kékkúton, a Harasztos nevű szőllőhegyen Szigethi Péterné présháza falában látta Römer s az Arch. Közlemények III (1863) 163. lapján leírta. Innen vette át a feliratot Mommsen a Corpusba (III 4135). Már azt hitték, hogy elveszett (C1L III p. 1750), Récsey azonban megtalálta s megszerezte a Nemzeti 177. ábra. Római sírkő Kékkutról.
