A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
130 A Balaton környékének archaeologiája. Hegyeseiről egyedül Romer azon rövid feljegyzését (JK. I 8. 1.) közölhetem, hogy a hegy oldalán régi cserepek találhatók. Kerestem a helyet, de nem találtam meg. Káptalantótiból Récsey, mint nagyon is hangsúlyozva említi (Balatonvidéki régészeti kutatásaim 20. 1.), két római feliratos kőoltárt szerzett a Nemzeti Múzeumnak, de azt nem írja meg, hogy mely helyen találták. Annyit megtudtam, hogy mindkettőt a plébánia földjén ásták ki, mely a templom háta mögött terül el, az arra kivezető úttól jobbra, egy délkeleti irányban lejtő magaslaton. De bár akkor, mikor Bognár Károly plébánossal bejártuk, a föld fel volt szántva, a mély barázdákban mást, mint egyes bazaltköveket nem fedezhettünk fel. Mégis feltehető, hogy ott, a hol két oltárkövet találnak, épületnek is kellett állani. A régebben talált oltárt Szabó (s nem Tóth, mint Récsey írja) Gábor felállíttatta a háza előtt s onnan vitette el Récsey a Nemzeti Múzeumba (Rég. Napló 98, 1/1891). Magassága 91, szélessége derékban 28, vastagsága 22 cm. Anyaga homokkő. A párkányok fölül s alul a közönséges tagozást mutatják. A felső párkányon nyugvó négyoldalú hasáb előlapján a két sarokacroterium között bikaalakú díszítmény (?) látszik (169. ábra). Feliratát a CIL Domaszewszki olvasásában III 10903 alatt közli, előbb azonban már Récsey (Balatonvidéki régészeti kutatásaim 19. 1.) kiadta. Ez a felirat a következő : J {ovi) o{ptimo) m(aximó). Flaviu[s] Forti\nus\ v{otum) s{olvit) l(ibeus) m{erito). A másik oltárkő, melyre későbben akadtak, egyideig a templom előtt állott. Most a Nemzeti Múzeumban (Rég. Napló 98, 2/1891) a déli folyosón feje tetejére állítva látható. Jobb oldalán közepétől kezdve lefelé letörött. Magassága 127, szélessége a fejnél 47, vastagsága ugyanott 33 cm. Anyaga mészkőnek látszik. A felső párkány (170. ábra) csak keveset ugrik elő, tagozása sem igen határozott, annál jobban ki van emelve a rajta nyugvó abacus, a mennyiben két spirális és köztük egy rosetta (?) díszíti, felső szélét meg zsinóros lécz szegélyzi. Az oromzat legfelső részét a két végén acroteriumokkal díszített lap képezi ; ez meg éppen olyan széles, mint az abacus, a mely tartja. Hampel is leírta az Arch. Értesítő XXIX (1909) 33. lapján. A rajta álló felirat, melyet a CIL ugyancsak Domaszewski leírása szerint közölt III 13418 alatt (de már ezt is előbb közzétette Récsey: Balatonvidéki régészeti kutatásaim 19. lapján), így szól : lü9. ábra. Római kőoltár Káptalantótiból.
