A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
A Balaton környékének archaeologiâja. 123 vaslándzsát. Tán mondanom sem kell, hogy mindezen régiségeknek semmi közük sincs az avarokhoz. Sokkal régebbiek, határozottan a Laténe kultúra emlékei. A DARNAY-nál levő korongon készült urnában is három vaskarika volt. Az egyik vaskard meg van görbítve, mint általában a kelta kardok. A tárgyak részletesebb leírását feleslegessé teszi Darnay ismertetése s az annak illusztrálására közzétett rajzok az Archaeologiai Közlemények XXII. (1899) kötetében megjelent «Sümegh és vidékének őskora» 82. és 83. lapjain. Megjegyzendő azonban, hogy itt (a XXXIV. táblán) csak az egyik meghajlított vaskard képe van közölve, pedig a másik vaskardé is megjelent egy és ugyanazon cliché felhasználásával két évvel előbb az Arch. Értesítő XVII (1897) 125. lapján. Raposkán, mint Récsei Balatonvidéki régészeti kutatásaim 23. lapján írja, mikor 1884-ben újjáépítették a templomot, az alapásásnál egy urnában bronzfibulákat, karperecze- ket s kosárkás ezüst függőket találtak. Természetesen itt is csak népvándorlás- kori sírokról lehet szó, mert legalább a két kosaras függő, melyeket Récsey a N. Múzeum részére megszerzett (Rég Napló ÍOO, 2 — 3/1891), nem kerülhetett elő máshonnan, mint valamely csontvázsírból Szigliget, illetve környékének régészeti leletei a következők : 1. Egyes szórványosan talált őskori fémtárgyak Darnay gyűjteményében, úgymint egy rézvéső (Sümegh és vidékének őskora 7. 1. 3), két sodronytarcsa, szintén rézből (u. o. 1. 2.), továbbá egy csonka tőrpenge, egy fel varrható bronzkúp s egy fecskefark idomú csüngőlemez (U. o. 78. 1. XXXII. t. 8. 7. 1). 2. A cziframajori urnatemetö, melyről az ispántól 1896-ban csak annyit tudtam meg, hogy a major és postaút között földforgatás alkalmával nagy urnákat találtak, melyekben hamu és csontok voltak. Mint azonban Darnay (id. m. 79. lapján) írja, a kinek számára Fügner István tapolczai pék a leleteket összevásárolta, a hozzá beküldött anyag bronzékszerekből és edényekből állott. Az egyik urna állítólag öt tűt és öt karpereczet tartalmazott, melyek közül négy tű és négy karperecz rajzait Darnay a XXXII. táblán (3— 6. 9-—12) közli. A tűk és karpereczek bronzból valók s a bronzkorból származnak. Ellenben az edényekről, melyeknek rajzait a 81. lapon látjuk, azt mondja Darnay, hogy mindannyi a Laténe kor emlékei közé sorozandó. E szerint nem valószínű, hogy az ékszerek és ezen edények együvé valók. De mint én látom, az edények is bronzkoriak lehetnek. Darnay gyűjteményébe állítólag ugyanonnan újabb időben még egy igen szép korongos fejű bronztű került, melyet Darnay csak szóval ír le, de rajzban nem mutat be (79. 1.). 3. Egy ú. n. bronzkincs, melyre Darnay 1898 nyarán váratlanul bukkant, midőn a szigligeti várromolz irányában egy kutató árkot huzatott. Nagy edényben volt elhelyezve, melyből azonban csak elmállott részek maradtak fenn, pedig védelmére csonka kúpalakban bazaltkövekkel rakták volt körül. Ez a 63 darabot magában foglaló bronzlelet áll bronzrögökből és ékszerekből, az utóbbiak tömör karpereczek, hengeres sodrony- és szalagtekercsek és korongos
