A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
A Balaton környékének archaeologiája. 121 földforgatásnál, mint erről először a Magyarország 1901. évi február 13. száma adott hirt s aztán Darnay az Arch. Értesítő XXI (1901) 112. lapján megírta, mintegy 25 agyag és üvegedényt találtak, köztük egy üvegurnát, a mely azonban összetört. Darnay ezekből két fazékalakú agyagurnát, négy füles korsót és egy üvegcsészét kapott, Schmidt ANTAL-nál pedig, a ki Várius utódja, ott láttam (de azóta ezeket is megszerezte magának Darnay) egy 24 cm. magas szürkeszínű, fazékalakú urnát, egy kisebb 11 cm. magas kicsorbult szélű, fekete bögrét, egy 7 cm. magas, ép urnaalakú üveget (160. ábra) és egy bronzserpenyő nyelét • CIPI POLIBI ■ F bélyeggel (161 ábra). A serpenyő készítőjének teljes neve P(ublius) Cipius Polybius, a mint pld. egy novaesiumi (Neuss) és más külföldi példányokon is előfordul. Lesenczetomajról van aztán D.ARNAY-nál még két népvándorlás kori fülönfüggő. A Keszthelyről és vidékéről ismert kosaras függőki másai, csakhogy a kosarak elvesztek. Az egyknek rajza megjelent az Arch. Értesítő XI (1891) 69. lapján, a XXI (1901) 181. lapján pedig elmondja Darnay, hogy a függőpárt és még egy zsebnyi különféle agyagüveg- és borostyángyöngyöt a sírásótól kapott, a ki ezeket a római káth. temetőben állítólag három csontvázról összeszedte. A gyöngyök között — úgymond Darnay — egy sincs olyan, melyhez hasonló ne találtatnék Lipp sírleletei között. Lipp különben már az Arch. Értesítő V (1885) 233. lapján felemlítette, hogy Lesenczetomajon kosaras függőt találtak. Lesenczeistvándról egy őskori bronzlelet származik, melyet a Vasvármegyei Múzeum Szombathelyen őriz: 34 darab kisebb-nagyobb bronzkarika, felületük sima, csak éppen egy darab (162. ábra) szélesebb s vonaldíszítéssel van ellátva. Lipp szerint (A keszthelyi sírmezők 3. 1.) a bronzleletre 1879 deczember havában akadtak a sírások az istvándi új temetőben, egy kis földhalom alatt két ásónyomnyira. Midőn Lipp a helyet átkutatta, «felismerte, hogy ott valamikor két nagy sírhalomnak kellett lenni, de nehány átfúrt csücskű durva edénytöredéken kívül mitsem lelt*. Lesenczeistvándról a Balatoni Múzeumban is van egy őskori agyagtál (163. ábra), mely egy urna befödésére szolgálhatott. Külseje sima, feketeszínű, a hasán, hol alsó része éles vonalban elválik a befelé húzódó felső résztől, két rovátkos bevágás látszik. Erről csak annyit tudhattam meg, hogy Hertelendy József birtokán, szőllőforgatásnál találták s a solc közül ezt az egyetlen darabot mentette meg Chorus Iván állomási felvigyázó. Magassága 7'5, szájbősége 23 cm. 162. Őskori bronzkarika Lesenczeistvándról. 163. ábra. Őskori tál Lesenczeistvándról.
