A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
96 A Balaton környékének arc/iaeologiája. egy agyagpalaczk és 10 darab agyagbögre. Azok az érmek, melyeket Csák ezen helyen hasonló módon összegyűjtött, mind későkoriak. Hogy pedig ez a temető csakugyan már a római korszak legkésőbbi idejéből való, amellett szól különben az is, hogy a sírok puszta földbe vájt üregek voltak. Azt, hogy soros sírok voltak, csak helyenként lehetett megállapítani. A mikor 1880-ban a mostani groß kastély előtt állott Szent Márton templomát lebontották, mint Lipp (A keszthelyi sírmezők 6. 1.) írja, ezen templom alapfalainak kiszedésekor római falmaradványok mutatkoztak, melyekből azt következtette Lipp, hogy azon a helyen egy római őrtorony állott. Ezen falmaradványok között talált L ipp egy terracottamintát, mely egy szőllő- levél homorú képét mutatja (136. ábra). Ez a ó1/* cm. nagyságú agyagminta a szombat- helyi múzeumban van. Ugyanott azonban, mint azt Lipp az Arch. Értesítő 1886. évfolyamában (283. 1.) közli, három évvel előbb egy vasfibulát is találtak, az igaz, hogy 6 m. mélységben, a mely fibula meg határozottan keltakori Visszahajlott, gömbbel ellátott lába van (137. ábra), a mi a kelta fabuláknál legjellemzőbb, Hossza 6 cm. Ezt is a szombathelyi múzeumnak adta Lipp. Római falmaradványok lappanganak mindjárt Keszthely déli végén is, a Fenékre vezető országút és a vasúti állomás között, egészen közel az országúihoz. A lapos talaj egyrésze ott hepe-hupás s Csák Arpád-íóI hallottam, hogy a mikor a gróf arrafelé egy utat csináltatott, kövek és római téglák kerültek felszínre. De egy épületnél több nem igen állhatott e helyen. A legnevezetesebb leletek, melyeket Keszthely belterületén találtak, abból a népvándorláskori temetőből származnak, mely a sörház helyén s a körül feküdt. Tulajdonképpen ez a síi mező adta meg LiPP-nek az impulsust at haeologiai kutatásaihoz Már 1858—60-ban, midőn a keszthelyi gymnasium tanára volt, hallotta Lipp, hogy az ú. n. alszegi ' kertekben többször akadtak sírokra, de figyelmét ezek csak akkor keltették fel, midőn 1877-ben egy rendtársa neki Szombathelyre egy 27 darabból álló bronzleletet küldött, mely ifj. Reischl Venczel kertjében a föld forgatása alkalmával jött napfényre s midőn Torma KÁROLY-nak — mint maga Lipp írja (A keszthelyi sírmezők 7. 1.) — először feltűnt a két kosaras függő addig egészen ismeretlen alakja. Ekkor határozta el Lipp, hogy mihelyt körülményei engedik, a helyszínén személyesen fog tovább kutatni. Ezt pedig annál könnyebben tehette, mivel 1879-ben ismét visszakerült Keszthelyre, mint a gymnasium igazgatója. Meg is kezdte az ásatást még 1879-ben azon a helyen, ifj Reischl Venczel kertjében, honnan az előbbi lelet származott, s egyelőre hatvan egynéhány sírt bontott ki. A leleteket, mint a vasmegyei régészeti egylet megbízásából eszközölt ásatásai eredményét, Szombathelyre küldte s ezen egylet 1878. és 1879. évi jelentéseiben is írt először ezen keszthelyi sírokról, majd pedig az Arch. Értesítő XIV. (1881) 137. ábra. Kelta vasfibula Keszthelyről. 136. ábra. RómaUagyagminta Keszthelyről.
