A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
88 A Balaton környékének archaeologiâja. királyi gazdasági intézett igazgatója volt. Arch. Értesítő' V (1885) 369—373. 11 Ez a dűlő Keszthelytől északkeletre fekszik s az a sir a murvás gödröktől északra eső első szántóföldtáblán került elő. A rendesen kifalazott 2-10 m. hosszú és 110 m. széles sírüregben a férficsontváz mellett a jobb kar hosszában egy bronzkard és a jobb vállnál egy bronztű feküdt, a lábaknál pedig egy félig kiégetett agyagedény darabjai voltak. Ezek a Nemzeti Múzeumba kerültek s rajzaikat közli Hampel is A bronzkor emlékei II. kötetében, a CXXX1V. táblán. De már Lipp megjegyezte, hogy azon a helyen, hol a domb állott, mely a kőkamrasírt rejtette, alig egy ásónyomnyira a föld színe alatt sok helyütt épületek alapfalai lappanganak, a melyek az anyag és ragasz után ítélve, határozottan római eredetre vallanak. És arról csakugyan magam is meggyőződtem, hogy azon tábla közepe táján a talaj felszíne nemcsak egyenetlen, hanem mintegy ÍOO négyszögméter területen kő-, s a mi fontosabb, római cserépzsindelydarabokat lehet látni. Úgy hallottam, hogy Lipp ott próbaásatásokat is tett, de mert nem talált sírokat, abbahagyta az ásatást. Mindössze tehát csak egy őskori tumulus állhatott e helyen, s a sir, mely alatta feküdt, megmaradhatott azután is ott, hogy a környékén, fölötte a római korban építkeztek. Egészen magában mégsem állott ezen kőkamrasír, mert a közelben, északkeletre az ú. n. somogyei dűlőn a rákövetkező 1886. évben ismét kövekből kirakott sírokra bukkantak s a sok kő, mely a sírok körül hevert, csak úgy érthető, ha tumulus okból maradtak fenn. Lipp: Arch. Értesítő VI (1886) 352. s köv. 11. Ezen sírok mellékletei is bronztárgyak voltak. Az első gyermeksírban, melyet Lipp kiásott, a csontváz jobb vállánál egy kis vékony bronztű volt, a második, közvetlenül az előbbi mellett és félig alatta fekvő sírban, de a mely nem volt kővel kirakva, a gyermekcsontváz jobb karja hosszában ugyancsak egy bronztű feküdt. Es éppen így találtak a harmadik, 60 cm. mély és közel 2 m. hosszú sírban a melyben a csontvázból csak a lábszárak töredékei voltak meg, ezek között egy bunkósfejű bronztűt. A negyedik gyermeksírban, a mely pedig érintetlen volt, semmi sem fordult elő. De már az ötödik sírban, a melyben egy felnőtt ember feküdt, ismét egy korongos fejű bronztű akadt. A hatodik gyermeksírban két behajtott végű tű és egy kis darab sodronytekercs volt. A hetedik és utolsó sir —■ úgymond Lipp — volt a legérdekesebb. A benne fekvő férficsontváz éppen 2 m. hosszú volt. A balkar hosszában feküdt egy 59 cm. hosszú bronzkard, melynek markolata fából vagy csontból állott s szegekkel volt a kardpenge folytatását képező markolatnyelvhez odaerősítve. A jobb vállnál azonban itt sem hiányzott a bronztű, melynek korongos feje van, s 18 cm. hosszú Lipp még megjegyzi, hogy a sírok mind, csekély eltérésekkel délnyugatról északkeletnek feküdtek s hogy a kövek, melyekből a kamrák össze voltak rakva, hornok-, mész- és bazaltkövek, de csak a homokkődarabok valók a közelfekvő városi kőfejtőhelyről, a többit mind sokkal messzebbről kellett idehurczolni. Arra a kérdésre, hogy e sírok mely korból valók, bajos egészen határozott feleletet adni. A sírmellékletek, az igaz, olyan bronztárgyak, melyeket a bronzkorba szokás sorolni, de ezen korban az urnatemetkezés dívott. így csak egy későbbi időből származhatnak, a mikor a bronzkori tárgyakat még mindig használták, de a temetkezés már más volt. Ez a tumulusokban való temetkezés pedig a következő hallstatti korban jelentkezik először általánosan. Azért akadtak Keszthely közvetlen szomszédságában ezen síroknál kétség
