A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
1. szakasz. Ős- és ókori nyomok Veszprém körül / Rhé Gyula - Római emlékek - 1. A Pogánytelki római lelet
10 Ós- és ókori nyomok Veszprém körül. Római emlékek. Pannóniának a római hódoltság korából való emlékei közül talán a Balaton vidékéről származók maradtak vissza a legcsekélyebb számmal. A legrégibb római térkép, a Peutinger tabella előtt e vidék annyira ismeretlen, hogy a Szombathelyen, Győrön és Aquincumon átmenő dunai út között csupán erdőt jelez, a mi a Bakony helyének megfelel ugyan, de a Balatont még csak nem is jelzi s így nem csoda, ha egykori nevét illetőleg a vélemények még ma is eltérők. Valamivel több támasztó pontot nyújt az Itinerarium Antonini, a mely szerint Veszprém közelében két útvonal vezet, a pécs—győri s a szombathely—ó-budai. Az írásbeli értesítés hiányában másra, mint az időnként felmerülő régészeti nyomokra, a melyek a legutóbbi ideig veszendőbe mentek, néni támaszkodhatunk. Veszprémben magában az egykori római hódoltságnak semmi nyoma sincs. Römer ugyan a «Bakony» czímű munkájában említi, hogy a veszprémiek a tűztornyot szeretik római eredetűnek vallani, azonban ez nem egyéb, mint a város ősi- sége mellett minden alap nélkül felhozott érv. Az eddig ismert utak egyike sem érinti Veszprémet, ezek mindegyike a völgymeneteket keresi s ezek irányát követi, de a rómaiak természetével és szokásaival nem is egyeztethető össze, hogy telepeiket hegytető és sziklagerinczen, vagy a nyílt kilátást akadályozó szakadékban, mint a milyen helyen Veszprém áll, keressük. A nyomok után Ítélve a közeli római telepek egyike sem volt oly népes, mint a Veszprém helyén állott barbár telep és ha e kisebb telepeken még ma is felbukkan a római élet nyoma, még inkább fel kellene oly helyen tűnnie, a hol a római elemnek az őslakosság számának megfelelő arányban, tehát nagyobb számmal kellett volna letelepednie. A római élet nyomai négy helyen tűnnek elő nagyobb számmal és pedig a pogánytelki, baláczai, romkúti és az Öskü mögötti telepeken. Mint legjobban átkutatott és eddig nem ismertetett telepet, a Veszprém és Rátót közötti Pogány- telket s az ott talált emlékeket ismertetem első sorban. I. A Pogánytelki római lelet. A Séd folyócska völgyében, ott, a hol a Papod hegycsoport lábához támaszkodó rátóti-nagymező délkeleti pereme a Miklád nevű vizenyős, lápos rétség északkeleti és forrásfejekben gazdag sarkával érintkezik, Rátót községtől alig egy kilométernyire nyugat felé fekszik a veszprémi káptalannak «Pogánytelek» nevű szántóföldje (6. sz. ábra). Rég ismeretes volt ez a hely, a hol szántás közben kerültek elő különös alakú vas- és bronztárgyak, a melyek már részint a találó kezén elkallódtak, részben pedig veszprémi «régiségkedvelők» kezére s onnan bizonyára kereskedőkhöz kerültek és így nyomuk veszett. A nép jámbor regét mesél erről a helyről, a hol pinczeüreg- ben arany és ezüst fekszik, de van oly korosabb ember is, a ki az egykor itt állott «festett falakra» emlékezik és mint az ásatás igazolta, ezeknek helyét pontosan ki is jelölte, tehát 40—50 év előtt a falak egy része még a felszín felé emelkedett. A veszprémvármegyei múzeum megalakulása után, többek között e hely felásatását is tervbe vette, a mi a veszprémi káptalantól rendelkezésre adott munka-
