A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
50 A Balaton környékének archaeologiája. ezen az oldalon is lett volna fal, nem valószínű. Valószínűbb, hogy maga a Balaton elég volt arra, hogy ezen oldalról ép annyira hozzáférhetetlenné tegye, mint a másik három oldalon a várfalak. A legrégibb író, a ki leírja, Bél Mátyás, a XVI11. század elején. Leírását, mely abban a kéziratban, mely Zalamegyét tárgyalja s az esztergomi káptalan könyvtárában található, először Romer nyomatta le az Arch. Közlemények III (1863) 37. lapján, jegyzetben. Utána nemcsak latinul, de magyar fordításban is közli Csák Arpád «Fenék» czímű dolgozatában. A Balatoni Múzeum-Egyesület első Évkönyve (1903) 37. 1. Magáról a helyről Bél a következőket mondja: «Ultra arcem Szeg- ligeth (Szigliget) loco ad lacum depresso et plano rudera visuntur castri cuiusdam, si fundamenta aestimes, olim munitissimi. Formam habet quadranguli, amplitudine, quantum quadrantis horae transitus definiat ; hinc et illinc visuntur saxa et ruinae nobilissimarum aedium ; laterculi coctiles, quibus muri instructi erant, latiores sunt paulió hocliernis, magisque rubent, quam qui jam coquuntur. Totum loci spatium ambiunt valla et aggeres fossis praecincti. Hungari vocant Fenékvár, quod fundum significat. At enim Romanam fuisse urbem non forma modo, sed numi quoque imperatorum Romanorum crebro illic occurrentes subinnuunt.» Aztán megemlékezik róla Korabinsky is (Geographisch-historisches u. Produkten Lexikon von Ungarn 1786. «Plattensee» szó alatt, 544. 1.), megjegyezvén, hogy a fenéki uradalmon egy római város régi romjai találhatók és hogy Festetics gróf sok sán- czot,templomot és más épületeket felásatott, a törmelék alatt pedig különböző sírokat, áldozati edényeket és pénzeket találtak. Jobban szemügyre azonban csak Romer vette ezt a helyet. A «Pannonia területén, Magyarországban fennmaradt néhány római várnáról» (az Arch. Közlemények 1863-ban megjelent III. kötetében «Fenékvár Keszthely mellett» czím alatt, 37—39. 11.) közölt dolgozatában azt írja, hogy ezen «várna vagy erődített tábor praetoriumának vagy propugnaculumának, valamint más építményeinek» legtöbb használható kövét már a XIV. század végén a keszthelyi Ferencziek temploma építéséhez felhasználták, mégis megmaradt a nagy kiterjedésű falak, bástyák tetemes része egészen a legújabb korig, midőn belőlük az uradalmi méneshez tartozó terjedelmes épületeket emelték. Lipp Vilmos a fenéki falromokról nem tud többet mondani, mint Romer. O is azt mondja (A vasmegyei régészeti egylet 1885-ik évi jelentésében «A vasmegyei régiségtár» czímű értekezésében), hogy a fenéki major épületei nagyobbára abból az anyagból vannak építve, melyet a régi vár alapfalaiból ástak ki. «A fenéki sírmező» czímű művében (138. 1.) pedig még azt olvassuk, F 62. ábra. Római korsó Fenékről.
