A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
A Balaton környékének archaeologiája. 47 halmaz következett, még mélyebben, de nem egy színvonalon tizenhárom rendes sir feküdt, némi csekély mellékletekkel. «Néhány nőcsontvázon talált gyöngyök és kargyűrük — úgymond Lipp — azonosak voltak a dobogófélékkel, de még a koponyaalkat is a dobogói volt, azonban nyugodott ott egy pár római is, mert az egyiknél a közönséges háromgombú római fibulát, a másiknál bronzstílust és a mi nagyon furcsa, egy szemüvegformára vágott tojásdad üvegdarabot találtam.» Végre 5x/2 méter mélységben következett csak a szűzföld. Lipp ezen leírása kissé regényesnek tűnik fel. Az azonban bizonyos, hogy maga az épületmaradvány római eredetű, ha mindjárt nem is volt a fenéki váron kívül álló erődítmény, «más szóval lesvár a Kis-Balaton felé, valószínűleg az innen jövő nagy katonai út mellett», mint Lipp állítja. A fensík, melyen Keszthely épült, végig húzódik a Balaton nyugati oldalán s a fenéki puszta alatt, hol herczeg Festetics Tasziló versenyistállói állanak, minden folytatás nélkül megszakad. Ha Keszthelyről jövünk (59. ábra). Fenékpuszta előtt, mintegy fél kilométernyire az országút egy hatalmas földsánczot vág át, melynek az úttól balra eső része még vagy három méternyi magasságban fennáll, tetején néhány százados tölgyfával, nyugatra azonban már meglehetősen elegyengette az eke járása. Lipp (A fenéki sírmező 138. 1.) úgy képzelte ezen sánczot, hogy patkóalakban egy négyszöget zárt körül, melyen belül a fenéki római tábor állott. A Balaton és a fensík 4—5 méter magas partja között ezen részen legelők vannak, a melyeket, mielőtt a Sió lefolyását szabályozó bizottság a Balaton vizét leeresztette, a viz nagyrészben elönteni szokott. Azt hihetnők, hogy a régi időben a tó vize még magasabb volt s hogy a part alatt a viz szélén semmiféle régiség nem fordulhat elő. Pedig éppen ezen sekély partrész az, hol már igen sok régiséget gyűjtöttek össze. Ezek egy része mindenesetre a part oldalából, a mint azt a viz leszagatta, kerülhetett a mélységbe, de vannak adatok, hogy az alsó partrészen is feküdtek sírok. így Romer az Arch. Közlemények III (1863) 39. lapján említi, hogy egy kőkoporsót oly helyen találtak, a mely viz alatt szokott állani. Lipp Vilmos meg 1859 ben, mikor a Balaton vize nagyon leapadt, az iszapban két egymás mellett álló, házfödélalakú római, de már szétrombolt téglasírt látott s később, mint ugyancsak Lipp állítja, még más három, egymástól távol eső és szintén szétrombolt sir helye volt látható. Lipp ezen jelenségekből azt sejtette, hogy a magas part tövében a viz széléig rendszeres nagy temetőnek kellett lenni s hogy ebből maradtak vissza a viz szélén felszedhető régi tárgyak. De próbaásatása, melyet egy helyen a fensík keleti partjától a viz széléig végzett, nem igazolta feltevését, mert csak két csontvázra bukkant, melyek «alig két ásónyomnyi mélységben és vagy három lépésnyire a viz szélétől » a puszta földben feküdtek és a sírmellékletek sem lehettek — szerinte — rómaiak. Lipp: A fenéki sírmező 139. 1. Mint vízszéli leleteket Romer az idézett helyen edénytöredékeket említ, melyek az északkeleti part alatt hevertek, továbbá nagyobb, fekete agyagból gyúrt öblös edényeket. A viz szélén főkép akkor kedvező az alkalom a gyűjtésre, ha erős keleti szélvihar felkavarja a Balaton vizét. Lipp írja, hogy 1858 óta, mióta e tájat ismerte, csak az évenként ott összeszedett római pénz 5—6 kilogrammot tett ki.
