A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geofizikai függelék 1-3. szakasz (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Eötvös Loránd: A Balaton nivófelülete s azon a nehézség változásai. Erre vonatkozólag az 1901 és 1903. években a jég hátán végzett megfigyelések
8 A Balaton nivófel iilete s azon a nehézség változásai. 8 ellenben a megfelelő munka A-tói Cig s onnét D-\g Tudva, hogy a munka független az úttól, + + Gr(g)=g-\-gz s így Gr(g)=ge Azaz: a nehézség gradiense valamely nivófelületben egyenlő az egy centimeterrel alatta fekvő pont nehézségének vetületével e nivófelületre, vagy pontosabban szólva, annak érintő síkjára. A h hosszúsággal mélyebben fekvő pont nehézségének vetülete a nivófelületre = h . Gr (g) = hgz 2. A nehézség szokásos megfigyelése függélyes irányban. A nehézség megfigyelésére régóta használt segédeszközök a függón vagy libella és az inga. Az első kettő a nehézség irányát, az utóbbi annak gyorsulását, a g-t adja. Ezeken kívül újabb időkben kísérletek tétettek olyan eszközökkel, melyek a nehézséget egy más, állandónak feltételezhető erővel statikailag mérik. Ilyenek gyanánt szolgálhatnak a szilárd testek rugalmas erői (bathometer) és a gázok vagy telített gőzök nyomásai (MASCART, HECKER). A nehézség különbségeinek meghatározására különböző magasságokban a mérleg is használtatott (Jolly). Mindezek az eszközök ellentétben a vizsgálataimnál használtakkal, az egész függélyes irányú nehézség befolyása alatt állanak, s így annak kisebb változásait csakis mint a nagy egésznek kis részeit engedik felismerni. Mint láttuk, a nehézségerő a földön nivófelületek által van meghatározva s így, ha ez erőt akarjuk ismerni, ismernünk kell e nivófelüleiek alakját és méreteit. E nagy és nehéz feladat megoldását a felsőbb geodesia tűzte ki czéljául. Hiszen a földnek alakjául nem tekinthetünk mást, mint a tengerek szintjén áthaladó nivófelületet. Ezt a felületet geoidnak nevezzük. Az első legfontosabb feladat e geoid alakjának és méreteinek s azon az arra mindenütt merőleges, de pontról-pontra változó nehézség nagyságának megállapítása. Nem bocsátkozhatunk itt az e feladat megoldására szolgáló eljárások tárgyalásába. Az alak meghatározása a föld felületén rendszerint egy-egy meridian irányában lemért ívhossznak s a függón hozzátartozó irányváltozásainak lemérése útján történik. A gyorsulás megismerésére ma túlnyomóan ugyanazon ingák lengésidőinek megfigyelése szolgál. A földfelület különböző részein végzett ilynemű megfigyelésekből kitűnt, hogy amint azt már a látható földfelület hegyeivel, völgyeivel, tengereivel és szárazföldjeivel gyaníttatja, a valódi geoid-felület nem felel meg szigorúan valamely egyszerű geometriai alaknak, s így ha a föld alakját mégis mint ilyet akarjuk előtűntetni, azt csak a közelítés jelentőségével tehetjük. Ilyen, a valóságot jól megközelítő alak a forgási ellipsoid, melyet BESSEL kiszámította méreteivel a föld eszményi alakjának tekinthetünk. A geodesia további feladatát ma abban látja,
