A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geofizikai függelék 1-3. szakasz (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Eötvös Loránd: A Balaton nivófelülete s azon a nehézség változásai. Erre vonatkozólag az 1901 és 1903. években a jég hátán végzett megfigyelések

I. A FELADAT ELEMI TÁRGYALÁSA. 1. A nehézségerő geometriai előtüntetése erővonalak és nivófelületek által. A nehézségerő mai mechanikai felfogásunk szerint a tömegvonzásnak és a föld forgásának megfelelő középpontfutóerőnek eredője. A tömegvonzás nagyságát és irányát NEWTON törvénye állapítja meg, mely szerint két m és m' tömegű pont kölcsönös vonzása r távolságban : mm J ri a hol f a gravitatio állandóját, azaz ama vonzóerőt jelenti, melyet a tömegegység a tömegegységre a távolság egységében gyakorol (1. ábra). A physikus C. G. S. (Centimeter, Gramm, Secunda) mértékrendszerében /= 0-0000000663 = 66-3.10-° A középpontfutóerő a föld minden pontjában annak forgási középpontjától elfelé irányított, tehát az aequator síkjával párhuzamos. Nagysága: C— m p to

2 p a forgássugarat, co pedig a föld forgásának szögsebességét jelentvén. Ezen összefüggésnek megfelelőleg a középpontfutó erő az aequatoron : Cae = m . 3-391 C. G. S. a 45 fokos szélességi körön pedig: C

4

5 = m . 2-402 C. G. S. A P A tömegvonzás, a középpontfutó- ^ erő és a nehézség kölcsönös viszonyát 0

A tömegvonzás, OC középpontfutóerő, OPnehézség. a föld felületének egy, az aequator és sarkok között fekvő pontjában a 2. ábra tünteti elő. Ezen ábra a sarkokra nézve