Sziklay János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 5. rész: A Balaton bibliografiája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1904)
III. Lapok és folyóiratok
.4 Balaton bibliográfiája,. 1 ' TRAXLER LÁSZLÓ dr.: A Balaton iszapjának szivacs-spiculumai. Földt. Közi. 1898. 226—228. 1.). VANGEL JENŐ dr.: A Balaton mohállatai. Termt. Közlöny XXVI. Pótf. 110— 117. 1. VAS GEREBEN: Füred hajdan és most. Kétgarasos Újság. 1859. 21., 22. Veszprém. A magyar helységnevek eredetéhez egy kegyes népmonda Veszprémről. Vasárnapi Újság. 1854. 26. Veszprém hajdan. Képes Újság. 1859. 2. (Képpel.) Veszprém. Képes Újság. 1859. 33. (Képpel.) Veszprém. —z — g. Ország Tükre. 1864. 28. (képpel). Veszprém. E. H. Vasárnapi Újság. 1869. 35. (Képpel). VÉCSEY TAMÁS dr.: Az arácsi szeretetházban. Fővárosi Lapok. 1877. 191. Vízügyi Közlemények. XII. 1897. Jelentés a Balaton mélységméréseinek befejezéséről, A halászati társulat 197,361 kat. hold vízterülettel Keszthely czékhelylyel megalakult. Vörösberény, a Balaton mellett. Vasárnapi Újság. 1864. 43. (Képpel.) VUCSKICS GYÖRGY dr.: Adatok a Balaton és a keszthelyi Hévíz halfaunájához. Termt. Közlöny XXVI. Pótf. 16—18. 1 Két új halfajt állapít meg a Balatonban, a tarka gébet (Gobius marmoratus Pal.) és felpillantó küllőt (Gobio uranoscopus Ag.). A hévvízben 9 új halfajt talált. VUCSKICS GYÖRGY dr.: Adatok a Balaton halfaunájához. Termt. Közlöny XXV11. Pótf. 109-113. 1.). Két oly nagyobb halat említ meg, melyek előfordulása a Balatonban 1895-ig nem volt ismeretes. Ezek a Leuckart-keszeg (Abrimis Leuckarti) és az ónos jász (Idus melanotus Heckel). VUCSKICS GYÖRGY dr.: Fénytelen torzhalak a Balatonban. Termt. Közlöny. XXIX. Pótf. 35—39. 1. (Rajzzal.) VUCSKICS GYÖRGY dr.: A Balaton halai és gyakoriságuk. Termt. Közlöny. XXIX. 593—595 Legnagyobb mennyiségben fordul elő a dévér keszeg, azután a gárda, harmadsorban a fogas süllő. Ritkább a lapos keszeg és a fejes domolykó. Közönséges és gyakori hal a mennyhal, a durbincs, közepes mennyiségű a ponty; ellenben különösen tavaszszal a harcsa szintén a Balaton főhalai közé sorolható. VUCSKICS GYÖRGY dr.: Adatok a Balaton halfaunájához. Termt. Közi. XXIX. Pótf. 232—235. 1. Leírja a Balaton egyik mellékvizében, a Hévíz folyásába szakadó Gyöngyös patakban előforduló Leucaspius delineatust, melyet Herman Ottó kurta baingnak nevezett el, de a Balaton mellékén még nem volt ismeretes. VLASSICS GYULA : A hajdankori szalavári apátságról. (Adatok Zalamegye történetéhez, IV. 23—27. L). Zalamegyei várakról és védhelyekről, történeti emlék. (Adatok Zalamegye történetéhez, II 228 — 238. 1.). A XIX. század 40-es éveiből való följegyzések történeti adatokkal ; köztük találjuk a következő balatonvidéki helyeket: Balatonhidvég, Csobáncz, Fenék, FelsőÖrs, Hegyesd, Keszthely, Rezi, Sümeg, Szentgyörgyvár, Szigliget, Tátika, Tihany, Zalavár. Zalavári apátság. (Adatok Zalamegye történetéhez. I. 172—180. 1.). ZOMBORY GUSZTÁV: Veszprém. Vasárnapi Újság 1859. 33. (Képpel)
