Sziklay János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 5. rész: A Balaton bibliografiája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1904)
I. Önálló ismertető művek
.4 Balaton bibliográfiája,. 1 ' változások szerént. Pesten, Trattner János Tamás betűivel és költségével, 1817. (452 + 458 1.). Az «Ausztriai Császárság vagy az Ausztriai Státusok» fejezetben (I. rész) 253. 1. a Balaton tava (Plattensee) hossza 10, szélessége 2 mf., mélysége 4 1/ 2 öl. A borok közt (257. 1.) említi a badacsonyit. A Bakonyt Budától számítja. A 296. lapon ismét említi a vizek közt; itt már azt mondja, hogy 12 mf. hosszú. Somogymegye leírásában (315. 1.) említi a Siót s azt mondja, hogy a Balatonban vizát is fognak; a nagy birtokokhoz hozzáveszi a Balatont is. Zala vármegyében megemlíti a balatonparti hegyeket, a keszthelyi hévvizet, a füredi savanyúvizet, Fenék várat, Csobáncz és Szigliget magas várát. Veszprémmegyébe helyezi Tihanyt (!), melyről még azt mondja, hogy vár. KRECKWITZ GEORG: Totius regni Hungáriáé superior is et infer ions accurata cLescriptio. Das ist : Richtige Beschreibung des ganzen Koenigreichs Hungarn, Frankfurt u. Nürnberg, 1685. Látképekkel és térképpel. KUNITS MICHAEL : Topographische Beschreibungen des Königreichs Ungarn. Pesth, Ludwig Landerer, Edler v. Füskút. 1824. (XVI + 284 1.). A 35—46. lapon a zala-apáti uradalmat ismerteti, és a Zala völgyét, főképen a Balaton körül méltatja. LA LANCUE JÁNOS : A magyarországi orvosvizekről. Nagy-Károly, 1783. (170 1.). Teljes czíme : La Langue Jánosnak, orvostudósnak, a Dalmata, Horváth, Sklavonia országi bán és egyszersmind Varasd vármegye orvosának munkája a magyarországi orvosvizekről és a betegségekben azokkal való élésnek szabott módjairól a szegényeknek kedvekért. Szala vármegye fejezetben (74—75. 1.) írja le a füredi savanyúvizet. E víznek Eleji: «1-mo Erős általható Spiritus, 2-do Vasas ágy, melly az előbennyitől feloldoztatott, 3-tio Emésztőföld, 4-o Sok alolhajtó só, melly igen keserű, 5-o kevés sóvíz.» Leírja továbbá használatát. Említi Tapolcza, Kékkút és Tyhony vizeit. A Balatonról, mint fürdőről semmit sem ír. LASOR A VAREA, ALPHONS : Universum Terrarum orbis, scriptorum calamo delineatus. Patavii, MDCCXI11. 3 köt. Számos képpel, köztük sok magyar vár ábrájával. A Balaton «Volcae paludes» jelszó alatt. Most ez Balaton, németben Platzée. Ejszakkelet-délnyugoti irányban 30 m. p. hosszúságban, 6 m. p. szélességben Veszprém, Székesfejérvár és Kanizsa közt. Említi Tihanynál a «lacus Balatonis» fölött, nemkülönben Veszprémnél, melytől délre fekszik. LASSÚ ISTVÁN : Az ausztriai birodalomnak statisztikai, geographiai és históriai leírása. Buda, 1829. (428 1.). A tavak közt (9. 1.) a legnagyobb a Balaton tava Somogy, Szala és Veszprém vármegyék közt. Hossza 10, szélessége 1—2, területe 24 • mf. Sok hala, nevezetesen a fogas, továbbá harcsa, teknősbéka, rák, vidra, gödény. LAUKÓ ALBERT: Egyetemes földrajz. Budapest, 1886. Eggenberger. (102 1.). A Balaton és Mecsek vidéke a 12. lapon. «A Balaton északnyugati partvidéke a Bakony egyes bazalttetőivel a legszebb vidéket alkotja.» LAV ALLÉÉ TH.: Géographie universelle de Malte-Brun. Paris, 1855—57. 6 kötet. A Balaton terülétét 513 négyszögkilométerre teszi; holott a Genfi-tó területét 632-re. LEDERER A.: Heimatkunde vom Kronlande Ungarn. Pest, Geibel Hermann, 1859. (151 1.).
