Sziklay János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 5. rész: A Balaton bibliografiája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1904)

I. Önálló ismertető művek

18 A Balaton bibliográfiája. FEJÉR A.: A Füredi savanyúvíznek hasznáritl. 1777. FELSMANN JÓZSEF : Földrajz az alreáltanoda első osztálya számára. Pest, 1857. Laufer és Stolp. (113 +VIII 1.). Európa tavai közt csak fölemlíti a Balatont. (28. 1.) Újra említi Magyarország leírásában. (41. 1.) Zala vármegyében fölemlíti (44. 1.) Keszthelyt, Tihanyt (a Balaton egy félszigetén, szép zárda, nevezetes visszhang), Füredet, mint kedvelt fürdőt. FERENCZY JÁNOS : Közönséges Geographia, mellyben a földnek mathematikai, természeti, és leginkább politikai állapotja a legújabb változások szerént adatik elő. Pesten, Eggenberger József könyváros költségén. 1825. (292 1. és tartalom.) Európa tavait felsorolva (29. 1.), következőket írja: Mindezek közül csak kevés mérkőzhetik a Hazánkban lévő Balaton és Fertő tavakkal, akár kellemetes fekvéseket, akár pedig gazdagságokat tekintsük. Magyarország folyói és tavai. (100—101. 1.) Tavai közül még a külföldön is esméretesek a Balaton, mellynek területe 20 fj m. tészen ; hossza 10, szélessége pedig 2 mérföld. Említi a badacsonyi bort; Zala vármegyében Keszthelyt, külföldön is nevezetes gazdasági intézetét; a hévizi márványbányákat, Tapolczát, Kékkutat savanyúvizével, Tihanyt, Füredet, mely savanyúvizéről és «kénköves (?) fürdőjéről nevezetes». Megemlíti Szigliget, Csobáncz omladékait, a badacsonyi és sz.-györgyi szőlőhegyeket. FÉNYES ELEK: Magyarország statisztikája. Pest, Trattner-Károlyi, 1842—43. 3 kötet. (VIII+ 306+199+ 146 1.). A 11. lapon fel vannak sorolva a balatonmelléki hegyek; a tavak közt elsőnek a Balaton. Hossza 10, szélessége 1—2 mf., a tihanyi révnél 790 öl, mélysége 6—8 öl, Tihanynál 24. Fenéknél 1839-ben hidat építettek. Mióta Festetich gróf vitorlása megszűnt, nincs rendszeres közlekedése. FÉNYES ELEK: Magyarország leírása. Pest, Heckenast Gusztáv, 1847. (520 1.). Az általános részben a tavak közt (11. 1.) a Balaton Zala és Somogy megyék, közt 10 mf. hosszú, 1—2 mf., a tihanyi révnél 790 öl széles; Halasy földmérő szerint 40,190 öl, szélessége Fok és Füred közt 6770, Fenéknél 240 öl. Mélysége 6—8, Tihanynál 24 öl. 1846-tól Kenesétől Keszthelyig gőzhajó jár rajta. Somogy vármegyében (62. 1.) fölemlíti Siót, a Balaton 40,000 holdra terjedő berkeit; a nevezesebb helyek közt (67—69. 1.) Keszthelyt, Szőlősgyörököt, Somogyvárt, Kőröshegyet, Zamárdit. Veszprém vármegyében a Balaton mámai öble (Vörösberény alatt) különösen gazdag halakban (71. 1.). A nevezetesebb helyek közt Veszprémen kívül a Balaton mellett említi Balatonfőkajárt, Kenesét, Vörösberényt; ennek dicséri fekvését, borait, forrásait. Zala vármegyében részletesebben szól a Zaláról (81. 1.), Eger patakról, felsorol több a Balatonba ömlő patakot. A Balaton (82. 1.) a szabályozás következtében 3' 3" apadt, de sok kaszáló jutott a tulajdonosok birtokába; a gőzhajózásnak akkor lenne igazi jövője, ha a Sió és Sárvíz útján a Dunával is összekötnék. A Balaton melletti szőllőhegyek borai közt első a badacsonyi, jelesek még a szentbénkállai, nemespécsöli, szentgyörgyi, ábrahámhegyi, szigligeti, köveskállai, kővágóörsi. Halakban a Balaton gazdag; több száz család csupa halászatból él. A nevezetes helyek közt (86—88. 1.) felsorolja a következőket: Köveskálla, Szigliget, Sümeg, Tapolcza, Tihany (visszhangját 32 szótagúnak mondja), Monostorapáti, Csobáncz, Füred (fürdőjéről részletesen szól), Hegyesd, Balatonhenye, Kapolcs