Sziklay János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 5. rész: A Balaton bibliografiája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1904)
I. Önálló ismertető művek
.4 Balaton bibliográfiája,. 1 ' nyerstermények szállítási költségeinek eshetőségét. (A zalavölgyi vasút azóta kiépült, nemkülönben a tapolczavölgyi is Keszthelyig.) Ezután a Sió hajózhatásának kérdésével foglalkozik (25—29. 1.), kapcsolatban a Balatonnal. Beschreibung (Neueste geographische) des Königreichs Ungarn, Croatien, Slavonien und der ungarischen Militär-Grenze. Leipzig, Weygand'sche Buchhandlung. 1832. (XIV-f522 1.) Indexszel. U.a. 2-ik kiadás 1834. 14—15 1. A Plattensee (Balaton) délnyugatról éjszakkeletre fekszik, hossza 40,000, szélessége 3000—8000 öl. Legnagyobb mélysége Tihanynál 27—36 láb. Ez a kis tenger ékessége a különben is bájos éjszaki vidéknek ; csak kár, hogy különösen a somogyi oldalon képződő mocsarak miatt sok termékeny föld, kb. 129,738 hold a művelésből kiesik. A Zala folyó és 31 patak táplálja. Délkeletre a Sió szakad ki belőle; mint hiszik, régi római csatorna. Megemlíti a tihanyi kolostort, főbb halfajait. Festetics gróf egy szép nagy hajót építtetett a tavon való közlekedésre. 19. 1. a gyógyforrások közt említi a balatonfüredit. 29. 1. a jobb bortemékek közt: fülöphegyi, badacsonyi. 265. 1. Somogyvármegyében a Balaton mellett sok a mocsár. A kanizsa-budai országút a Balaton partján vonul. Felsorolja állomásait (268. 1.). Zala vármegyében (270. 1.) feltűnőek a csodálatos alakú kúphegyek: Badacsony, Csobáncz, SzentGyörgy, Hegyesdi, Halápi. A Badacsony mellett több jeles bortermőhelyet említ. Részletesebben emlékezik a Balaton melletti helységek közül a következőkről (274—276. 1.): Keszthely, Tapolcza, Tihany, Füred (a savanyúvíz analízisével), Kapolcs, Örvényes ; Tátika, Rezi, Szigliget várak stb. Veszprém vármegyében veszprém-keszthelyi országút. BERTALANFI PÁL : Világnak két rendbéli rövid ismerete. Nagy-Szombat, 1757. Az académiai betűkkel (16 -j— 1028 1. és Index). A 693. lapon, Magyarország leírásában említi a Balatont «Weszprém vármegyében; a hossza annak 12 mérföld, a széle 1, a külömbb-külömbbféle hala pedig igen sok». A 698. lapon említi Tihanyt «Tihony nevű félsziget Sz. Benedek Apáturnak Monostorával. E felett Badacson hegye a Balaton partján». BEUDANT F. S. : Voyage miner alogique et géologique en Hongrie, Paris, 1818. (Németül Kleinschrod C. Th. Leipzig, 1825.) A nevek általában helyes magyarsággal. A Balaton Zala és Somogy vármegyék közt. Legnagyobb hossza 10 német mérföld, legnagyobb szélessége nem egészen két mérföld, van helye, a hol alig egy óra széles. Fő vízere a Zala, mely a Balaton területéhez képest igen kicsinek látszik ; lefolyása alig van, mert a kis Sió csak posvány. — Külön tárgyalja a füred-arácsi mészkövet, mely részben a tihanyi félszigetre átterjed; a juramészhez számítja, valamint a veszprémi mészkövet is. Az édesvízi mész, mely általában kis teret foglal el, kiválóan a Balaton vidékén fordul elő, Petend és Nagy-Vázsony közt, azután Kapolcson és Tihanyban. Ezek leírása, összehasonlítása a Sz. Gellérthegy mészkőzetével. A bazaltformáczió közt a balatonmelléki bazalt helyzete meglepő. Azért nevezetes, mert síkság szélén vagy nagy völgyek torkolatánál elszigetelt kúpokban fordul elő, a mi nagyon fontos vulkanikus eredetük hipothézisére nézve. Részletes leírása a bazaltoknak. A bazalttuff Szigligeten, Tihanyban, Badacsonyban, Kapolcsnál. A könyvhöz csatolt 6 profil közt a balatonmenti hegység ideális profilja is, magyarázattal. BIGELBAUER KÁROLY: A földtan alaprajza. Budán, 1842. (VI -f 84 1.). Európa tavai közt (70. 1.) említi a Balatont.
