Lovassy Sándor: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz függeléke: A keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái (Budapest, 1908)
IV. fejezet. A tropikus tündérrózsákkal a keszthelyi Hévizen tett honosítási kísérleteim áttekintése
58 A keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái. Július 2-án a N. coerulea, 7-én a N. zanzibariensis s 8-án a N. stellata első virágai nyíltak. Augusztus 1-én úgy az előző, valamint az ezen évben ültetett összes Nym- phaea-tösrek virágzanak, sötét és világos rózsaszínű, fehér és kék tündérrózsák tarifázzák a tó tükrét. A Victoria- és Euryale-tövek nevelnek ugyan leveleket, de az utolsók is csak akkorák, mint az előzők, szóval: élnek, de nagyságban nem gyarapodnak. Augusztus végére a Victoria-tő felvitte három, peremnélküli, lótuszlevél- nagyságú bokorig, az Euryale még nyomorúságosabb volt s szeptemberben el is pusztult mind a kettő, a nélkül, hogy csenevész termetüket csak némileg is megnövelhették volna. Szeptembertől őszig az 1898. évi plántálású N. rubra ivadéka a tó egész nyűgöd oldalának a széleit kezdi ellepni s bele kerülve a vadon előforduló N. candida minor bokrai közé, azokat elnyomással, kiszorítással fenyegeti. A N. lotus egy töve a forrástölcsér iszapjából oly mélységből nott föl, ahol a lenyujtott hosszú evezővel feneket nem érhettem; itt egymás fölött három levélbokrot fejlesztett; a legfelső — a legkisebb bokor — emelkedett csak fel a viz színére, a másik egy méternyire a viz alatt terült szét, a legalsó még egy méterrel alább zöldéit s már alig volt tisztán kivehető. Az 1899-ig nyert kisérleti eredmények szerint a Hévizén ugyan minden kihelyezett tropikus Nymphaea-egyén kifejlődik s virágot is hoz, de a különböző fajai különböző igényt látszanak a talaj minősége tekintetében támasztani s a szerint egyik gyorsabban, a másik lassabban fejlődik. A Victoria s az Euryale ellenben a Hévizén, az ottani természeti viszonyok között nem fejlődik ki. A Victoria magnövénykéinek fentemlített elpusztulásából a tőzegtalaj táplálóerejének meg nem felelő minőségére következtettem, de nem tartottam ekkor még kizártnak azt sem, hogy ezen, a tropikus tájak nyirkos levegőjéhez alakult, nagylevelű növényfaj nálunk, a mi száraz kiimánk alatt, oly mennyiségű vizet párologtat el, a mennyit az edénynyalábok aránylag gyenge kifejlődésű fateste szállítani, pótolni nem képes. Ezen kérdés eldöntését a következő évek kísérleteinek feladatai közé iktattam. A N. lotus- és N. rubra-x\dk. az első sikeres áttelelése után a hideg iránt általában kevésbbé érzékeny, 1899. évi telepítésű kékvirágú fajok megmaradásában nem volt okom kétségeskedni. A harmadik év (1900). 1900-ban új növényeket nem ültettem ; megfigyeléseimet az áttelelés s a mesterséges beavatkozástól ment vcgetáczió jelenségeire irányoztam. Az 1899—1900-iki tél szigorúbb volt az előzőnél. Az első tartósabb fagyos idő deczember 3-ikával kezdődött s e hónap kilencz napján a hőmérői minimum a — 10° C.-t meghaladta, sőt (decz. 24—26) a — 16° C.-ra sülyedt. Január már enyhébb volt, csakis négy napján szállt a hőmérséklet a — 5° C.-on túl, de a — 7° C.-nál nem esett alább. Februárban alig fagyott, a minimum csak négy napon át ereszkedett 1—2 fokkal a 0 alá (minimum —4° C, 1-én). Márczius első felében ellenben átlag — 5° C. körül volt az éjjeli hőcsökkenés. Fagyok jártak még április 1—4-én is. Ennek a télnek nagyobb hidege sem volt hatással az áttelelő Nymphaea-
