Lovassy Sándor: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz függeléke: A keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái (Budapest, 1908)
I. fejezet. A keszthelyi Hévíz
I. FEJEZET. A KESZTHELYI HÉVÍZ. A Balaton déln'yugoti végénél észak-déli irányú földhát vonul el. Ezen épült Keszthely városa, a Balatonpart legnagyobb helysége, a melynek határa leterjed a földhát mindkét oldala mellett elnyúló völgy-lapályra. A földháttal nyűgöt felől szomszédos völgy ölén, a város határának északnyugoti szélénél, fekszik Hévíz tava. Keszthelyről a némi kerülővel vezetett, de jókarban tartott úton kocsival fél óra alatt érhetjük el. Lombos, árnyas fák, nagyobbára magas fekete és ezüst-nyár-, éger-, kőris- és fűzfák környékezik ezen melegvizű tavat, pompás keretül szolgálva kékes-zöld színű tükrének, amely oly szép tiszta, hogy mélyebb pontjain is leláthatunk' a fenekére. A közel kilencz kataszteri hold területű tavat bőséges forrásvíz táplálja, mert a tó elfolyó vize a 4—6 m. széles levezető-csatornában malmokat hajt. A tó alakja kisséhosszúkás-kerekded (tervrajza a 8—9. oldal között), de hajdan, nevezetesen egy 1769-ben ke ült s a keszthelyi FESTETiCS-grófi könyvtárban őrzött uradalmi átnézeti térkép szerint, nyújtottabb volt (1. ábra). Ugyancsak ezen térkép szerint a viz lefolyásának természetes útja a mai csatorna és a páhoki hegyhát között elterülő réteken, nyűgöt felé görbülő nagy ívben kanyargóit a keszthely- páhoki országúiig, amelynek hídján túl körülbelül a mai csatorna mentén haladt s már a fenéid majortól északnyugoti irányban elveszett a Kis-Balaton akkor még terjedelmes, vizes berkeiben. A rétek ármentesítése, továbbá három malom s egy birkausztató építése czéljából még a XV1IT. század utolsó tizedeiben készült mai csatorna (2. ábra), egy-két megtörés leszámításával, már egyenes irányban s így gyorsabban vezeti a vizet ugyancsak a Kis-Balatonba. A Héviz tava tehát a XVIII. század utolsó tizedeiig a mainál némileg magasabb vízállású lehetett s az említett 1769-iki térkép tanúsága szerint mind a déli, mind az északi oldalon nyújtottabb volt. A tó medre több méter vastagságú tőzegrétegbe van kivájódva, mert a hévizi völgy valóságos tőzegteknő. A tőzegréteg vastagsága a tófenék legnagyobb területén 5—6 m., sőt a Lóczy Lajos-íóI 1900-ban végeztetett talaj furatások eredményei szerint a tavat a partoldal felől szegélyező nagy fák között is legalább 4 m. A meleg vízzel érintkező tőzeg szétomlik s annak mozgását könnyen követi. Ennek következtében támadt a tófenék sajátszerű talaja, amely a Héviz tavának oly természeti nevezetessége, aminőt más meleg forrásnál nem ismerünk. Ez a talaj, melyet itt k o r p á-nak neveznek, őrölt kávéhoz hasonló darabosságú, szivar
