Lovassy Sándor: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz függeléke: A keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái (Budapest, 1908)
II. fejezet A tündérrózsák (Nymphaeaceae) tájékoztató átnézete, tekintettel az egyes fajok honosítási jelentőségére
36 A keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái. A Nymphaea rubra Roxb. egyedei között többféle különbség mutatkozik. Az általam megfigyelt eltérések alapján három szubspeciest különböztetek meg (13. ábra): a) Nymphaea rubra sangvinolenta nov. subsp. Levelei elliptikusak, sötétbarnás árnyalatúak ; a levélfogak oly sűrűn állanak, mint a N. lotus levelein; a csésze- és pártalevelek lándzsás-tojásdadok, eléggé hegyesek ; a csésze külső lapja lilabarna, belül lilavörös ; a szirmok lilaárnyalatú vérvörösek, hosszúságuk és szélességük úgy aránylik, mint 10:3-hoz, tövük felé egyenletesen elkeskenyednek; a hímszálak száma kevés, színük a szirmokéhoz hasonló vörös, a portokok vörösbarnák. Illata nincs, virága csak reggel felé nyílik. — Típusom H. Henkel darmstadti tenyésztőtől való, a ki direkt Indiából hozatta s küldte szíves előzékenységgel hozzám összehasonlító vizsgálatra. b) Nymphaea rubra latipetala nov. subsp. Levelei a N. lotus-éhoz hasonló kerekdedek, de a hegyes levélfogak jóval távolabb állanak egymástól, mint az említett fajnál, úgy hogy a szomszédos fogak közötti ívek rendszerint még egyszer oly hosszúak, mint a N. lotus-rvh\ ; a levelek színe általában valamivel világosabb, mint a másik két subspeciesnél és felül-alul néhány barna pettyet viselnek. A virágszirmok hossz- és szélességbeli aránya, mint 10 : 4'5-höz, tehát szélesebbek, mint az előbbi alfajéi, a szirmok vége tompa, a tövük felé hirtelcnül keskenyednek el ; a csésze külső lapja zöld, csak a szegélye s a hosszerei rózsaszínűek, belső lapja egészen rózsaszínű ; a szirmok lilaárnyalatú sötétebb rózsaszínűek ; a hímszálak száma kevés, színük sötétebb vörös, mint a szirmoké, a portokok barnák. Illata nincs. Virága már este nyílik. Típusomat 1906-ban H. Henkel Indiából szerezte, mint ott vadon előforduló növényt s az ő előzékenységéből került összehasonlításra hozzám. c) Ny?nphaea rubra longiflora nov. subsp. Felül zöldesbarna, alul lilabarna levelei kerekdedek, a hegyes fogak oly távol állanak egymástól, mint a N. lotus levelén; a viráglevelek aránylag keskenyebbek s jóval hosszabbak, mint a két előbbi alfajéi; a szirmok hossz- és szélességi aránya, mint 10:2‘2-höz; a szirmok eléggé hegyesek s a tövük felé alig észrevehetőleg keskenyednek el ; a csésze kívül egészen olyan színű, mint a N. r. latipetala-n, belül azonban valamivel világosabb rózsaszínű; ugyancsak egy árnnyalattal világosabbak a szirmok is; a hímek száma sok, szintén hosszabbak és hegyesebbek, mint a többi alfajéi; a hímszálak színe kármin árnyalatú «indiai vörös», a portokok barnavörösek. A virágnak a ezédrusfa szagára emlékeztető erős illata van. Virága késő éjjel nyílik. Ezen szubspecies rhi- zómáit a budapesti tud.-egyetem botanikus kertjének Viktoria-házából kaptam, a hol e növényt néhai Fekete József füvészkerti intéző most már ki nem kutatható származású magról nevelte. Jelenleg mintegy 300 egyéne meghonosodva tenyészik s természetes úton egyre szaporodik a keszthelyi Héviz tavában. — Színes képe I., III. és IV., levélrajza II. számú képmellékletünkön látható. A Nymphaea lohis és N rubra fajoknak úgy egymásközt történt mesterséges keresztezése, mint az így előállott s esetlegesen termőképes hibrideknek részint egymásközti, részint valamelyik törzsfajjal való további mesterséges keresztezésével a kertészet számos közbülső alakot létesített s létesít jelenleg is, a melyek közt nem egy valóban díszes s megérdemli a művelést. E hibridek túlnyomólag meddők, különösen azok, a melyek kevéssé viselik a különben szapora N. lotus jellegeit. Nagyobbára amerikai műkertészektől származnak, mint Dkeer Rivertonban (New-
