Lovassy Sándor: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz függeléke: A keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái (Budapest, 1908)
II. fejezet A tündérrózsák (Nymphaeaceae) tájékoztató átnézete, tekintettel az egyes fajok honosítási jelentőségére
/1 készt,helyi Hévíz tropikus tündérrózsái. virágkocsán és a levélnyél is kopasz. Hazája Guatemala. — Rajza : Flora brasil. 1878. IV. 11. t. 36.; erről Conard: Waterlilies, 1905, 21. tab. 5. Nymphaea jamesoniaiia Plancii. 1853. Kevésbbé mutatós s így honosítási czéha lényegtelen faj, elliptikus, épszélű, kopasz levelekkel, melyek hátsó lebenyei igen szétállanak, miáltal a levélalak a kerülékes és a nyilas között áll. Közepesnél kisebb (9—10 cm.), virágai sárgásak, testszínű árnyalattal. Hazája Dél-Amerika egyenlítői vidéke. — Rajza: Flora brasil. 1878. IV. II. t. 32.; erről Conard: Water- lilies, 1905, 23. tab. 6. Nymphaea gardneriana Planch. 1853. Levelei csak 6'5 cm. átmérővel; szélük elől kerekített, a lebenyek szétállók; a virágok átmérője 9 10 cm., a csészelevelek zöld külső lapján barna hosszvonalkákkal, a szirmok vörhenyes árnyalatú sárgák. Hazája Paraguay és Brazília Piauhy és Paranaguay tartományai. Művelésre s honosításra apró volta miatt jelentéktelen. — Rajza: Flora brasil. IV. II.; erről Conard: Waterlilies, 1905, 24. tab. 7. Nymphaea stenaspidota Casp. 1878. Mintegy 6 cm. hosszú levelei ép- szélűek, szétálló lebenyekkel s hegyesedé' nyilas-kerülékes alakkal. Fakósárga, apróbb virágai a csészelevelek külső lapján vékony, barna hosszvonalkákkal. Hazája Brazília. Honosításra teljesen alkalmatlan. — Rajza: Flora brazil. 1878. IV. II. 33., 36. t; erről Cunard: Waterlilies, 1905, 21. és 24.. tab. 8. Nymphaea tenuinervia Casp. 1878. Apró (8—9 cm.), fehér virágaiban a csészelevelek külső lapja kicsiny, de elég éles feketés hosszvonalkákkal tarkázott. Levelei tojásdad-nyilasok, épszélűek, alul-felül sötétpettyesek; a lebenyek belső széle ívben hajol hátrafelé s a lebenyek vége kissé kihegyezett. A levélnyélnek a lemezzel érintkező vége szőrös, úgyszintén a virágkocsán is a csészelevelek aljában. Hazája Brazília. Honosítás szempontjából nem jelentős. — Rajza: Flora brasil. 1878. IV. II. t. 36.; erről Conard: Waterlilies, 1905, 21. tab. 9. Nymphaea gibertii (Morong) Conard 1905. Epszélű levelei elől kerekítettek, egészben véve tojásdadok, melyek alsó lapja apró, elágazó barna vonalkák- kal van tarkázva. 6—7 cm. fehér virágaiban a csésze külső lapja barna hosszvonalkákkal, ily vonalkák a szirmokon is mutatkoznak, de csak halaványvörös színben. Hazája Paraguay. Kevéssé ismert, kis termetű faj, honosítási jelentőség nélkül. 10. Nymphaea oxypetala Planck. 1853. Nagyobb (12—16 cm.) virágú faj, vékony virágkocsánnal s levélnyelekkel; a szirmok aránytalanul keskenyek s igen hegyesek, ez által a virág, a többi nagy virágú fajhoz mérten, nem éppen mutatós. Levelei elég nagyok, hosszú és szétálló hátsó lebenyekkel, miáltal az a félholdalakra is emlékeztet; épszélűek, a szélek itt-ott ránczoltak. Hazája Dél-Amerika Ecuador állama (Guajaquil). Honosításra, mint nagyobb méretei ellenére is kevéssé mutatós alaknak, alig lehet alkalmas. — Rajza: Flora brasil. 1878. IV. II. t. 31.; erről Conard: Waterlilies, 1905, 25. tab. c) alnem: Lotos DC. 1821. A virág csészeleveleinek erei kiállók; a szirmok és hímszálak illeszkedési helye között hézag mutatkozik; a csillagalakú bibe peremnyulványai elég hosszúak s nyelvalakúak ; a levelek széle rendszerint erőteljesen öblös-fogas; virágaik színe fehér, vörös vagy rózsaszínű; éjjel nyílnak. Tenyészési körük az Ó-világ tropikus és szubtropikus vidékeire terjed. A szisztematikusok általában ezen alnem négy faját különböztetik meg. 31
