Lovassy Sándor: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz függeléke: A keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái (Budapest, 1908)
II. fejezet A tündérrózsák (Nymphaeaceae) tájékoztató átnézete, tekintettel az egyes fajok honosítási jelentőségére
/1 keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái. 23 Euryale Salisb. 1806. Nagy kerek leveleinek úgy az alsó, mint a felső lapja tüskés. Csak egy faja van, mely Ázsia délkeleti vidékén él.1 I. Euryale ferox Salisb. 1806. Kerek levelei 1 m átmérőjűek, felső lapjuk zöld, erei vörösek s számos dudorral vannak ellátva, az alsó lap élénk violaszínű. Mind az első, mind a felső lap tüskés. Virágai lilaszínűek s a nagy levelek mellett eltörpülten kicsinyek s a viz szelén ülnek. Egynyári növény, mely Keletindia, Ellina délkeletei részei s Japán melegebb tájainak vizeiben él s a Victoria után a legnagyobb vizi növény. Európába először 1809-ben került s jelenleg a botanikuskertek Victoria-házaiban mindenhol feltaláljuk, mert magot bőven terem s magból könnyen nevelhető. A Hévizén való tenyészését alább ismertetem. ß) csoport: Eunymphaeeae. Planch. 1852 Tüskéden tündérrózsák. Teljesen tüskédének. Egyetlen nem tartozik e csoportba, a tulajdonképeni tündérrózsa. Nymphaea2 L. 1735. A tulajdonképeni tündérrózsák, bár termetük, méreteire nézve, a tüskéslevelű rokon-óriásoké mögött jóval elmarad, mégis a vízinövények legszebbjei; festői levélbokraikkal s az azok közül előtűnő szép nagy virágaikkal valódi díszei az álló, vagy lassú folyású, nyugodt víztükröknek. A mi általánosan ismert fehér tavirózsánk {Nymphaea alba L.), amelyet csendesebb víztükreinken majd mindenhol feltalálhatunk, már magában is szép jelenség; mennyivel díszesebbek azonban a nagyobb- termetű s így nagyobbvirágú tropikus fajok, amelyek a fehéren kívül kék, sárga, rózsaszínű és vörös virágaikkal még lebilincselőbb látványt nyújtanak, mert ami a virágban csak tetszetős, vonzó lehet, feltalálható e valóban nemes növényekben. A szisztematikusok jelenleg 35 tündérrózsafajt különböztetnek meg, amely számhoz még több alfaj és színváltozat járul. A még át nem kutatott trópusi tájak, különösen Afrika belsejének behatóbb megismerése e számot, különösen a Brachy- cerasaúnemhez tartozó fajok sorában, bizonyára még növelni fogja. Minthogy valamennyi faj nagyon egységes termetű, a botanikusoknak igen aprólékos sajátságokat is figyelembe kell venni, hogy a különböző fajokat jellemezhessék. A Nymphaeák legtöbb faja a meleg földövek lakója, a mérsékelt s hideg övékén a fajoknak csak kisebb száma él. A vizek iszapjában évelő rhizómát nevelnek, amely egyes fajokon 1 Planchon: Euryale ferox; Flore des Serres, VUI., 79. 1. (1852) 2 A. P. De-Candolle: Mémoire sur les affinités naturelles de la famille des Nymphaeacées. 1821. — J. E. Planchon: Etudes sur les Nymphaeacées; Annal, des sciences naturelles Sér. III. Bot. Tom. XIX. 1853. — J. E. Planchon: Énumération succincte des espèces de la famille des Nymphaeacées ; Flore des Serres Tom. VUI. 1853. — R. Caspary : Nymphaeaceac in Miquel : Annales Musei Bot. Lugduno-Batavi, II. p. 243. 1866. — R. Caspary: Nymphaeaccae in Marth : Flora brasiliensis, vol. IV. pars II. 1878. — R. Caspary : Nymphaeaceac in Engler-Prantl : Die natürlichen PHanzcnfamilien 16. Lfrg. 1888. — H. Conard: Nymphaea.; Bailey: Cyclopedia of American Horticulture, N—Q, 1101. 1., 1901. — Index Kcwensis 1904. II. 321. 1. et Supplementum I, 295. 1. — H. Conard: The Waterlilies; A monograph of the genus Nymphaea. 1905.
