Lovassy Sándor: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz függeléke: A keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái (Budapest, 1908)
I. fejezet. A keszthelyi Hévíz
■I keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái. 11 Közvetetlenül ezen nagy hidegek után tett méréseim alkalmával a Hévizén a következő adatokat szereztem: A levegő hőmérséklete a tó mellett, a talaj fölött (d. c. 11 óra). . . 2 50 C, » » » a viz fölött 0—ÍOO cm. magasságig, bárhol. . . 7'0° » A viz a tónak forrás fölötti részén, tenyérnyire a felszín alatt......................27‘5° » » » ■> » » » » 30 m. mélységben................................. 280° » » » széleken (15—20 cm, sekély vízben)....................................................... 260’ :> Ezek tekinthetők tehát a tó vizére nézve a legalacsonyabb hőmérsékleti adatoknak. Föl kell még említenem, hogy tartós, hideg északi szél, mely nagy hullámokat ver, a viz felszínének hőfokát az erősen hullámzó helyeken a hullámzás tartamára, nyáron úgy mint télen, 3 fokkal alább szállítja s így a Hévíz tükrén az észlelhető legalacsonyabb hőfok még a széleken sern lehet 23° C-nál kisebb. A tavaszi és őszi víz-hőmérséklet a nyári és téli között áll s elég változatossággal az időjárási viszonyok szerint igazodik. A Hévíz tavának tehát a legnagyobb hő fok bell szélsőségei, a legeltérőbb évszakokat, időjárásbeli viszonyokat s a tó legkülönbözőbb pontjait véve, 26 és 38° C, vagyis 12° C eltérésűek; a forrás táján s általában a tó ugyanazon pontjain azonban a legnagyobb szélsőségek különbsége is csak 10° C-t tesz. Ez az ingadozás nem annyira a levegőhőmérséklet változásaiban, hanem főkép a felszálló meleg víznek a tőzegréteg hideg vizével a pontusi agyagrétegekben, tehát még a kilépése előtt történő keveredésben leli magyarázatát. Télen még a 12 km. hosszú levezető csatorna vize sem fagy be sehol, s úgy a tó fölött, mint a csatorna fölött is, minden hideg téli napon jókora magasságig oly vastag köd gomolyog, hogy a tavon tíz lépésen túl már semmit sem láthatunk magunk körül. (23. ábra.) A mi a tó thermikus hőfokának az okát illeti, annak a lehetősége kétféle. Az egyik szerint a tavat tápláló forrás egyszerű, nagy mélységre beszivárgó vadozus forrás, más szóval oly közlekedő eső, melyet a környék csapadékvize táplál, a menynyiben a vidéken uralkodó dolomit repedései s hasadékai bőven nyelik el az eső- és hóvizet s vezetik több száz méter mélységbe, ahol a csapadékvíz a Föld belső hőfokától fölmelegedik s hidrosztatikai nyomás folytán jut a dolomitból a pontusi agyagon, majd a tőzegrétegen keresztül, egyenletes bőséggel ismét a felszínre. A másik lehetőség szerint ez a therma az északon és keleten közelfekvő egykori, de hazánkban a legfiatalabb bazalt-vulkánosságnak utóhatása, s ez esetben a meleg viz a földkéreg nagy mélységéből származó juvenilis, vagyis vízgőzből kondenzált endogén viz. A Hévíz tavának kémiai tulajdonságai, gáztartalma, a felbugyogó viz fajsúlya ezelőtt tüzetes vizsgálatnak tárgya még nem volt. Csak egyetlen vízelemzés készült ezelőtt félszázaddal, mely Heller Flórís wieni professzortól 1857-ből származik. Heller elemzése is hihetőleg a víztulajdonos-uradalom megbízásából történt, mert munkájának eredményét akkoron csak az uradalommal közölte s nyilvánosságra, mint már előbb is említém, csak 1870-ben bocsátotta.1 Elemzésének adatait Heller: id. h.
