Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
Ajakosak. Labiatae. 363 Az inkábbhím (androdynám) példák füzére vastagabb, az inkábbnőé (gynodynám), az apróbb virágokkal vékonyabb, karcsúbb. Azokkal a floristákkal szemben, a kik a prioritás ellenére a pro parte-val vagy a species mixtával a régibb fajt mint kétest vagy más fajjal kevertet megsemmisíteni szeretik, ki kell jelentenem, hogy LINNÉ M. spicatd-)a és var. longifolid-ja, LINNÉ-nek más fajaihoz és a mentáknak akkori ismeretéhez képest, meglehetős könnyen megfejthető s LINNÉ szavaival mind a kettő egymástól jól megkülönböztethető, az utóbbi mint az előbbinek sűrűbb-, fehérmolyhú fajtája. LINNÉ a M. spicatd-vó\ a következő ismertetést közli: «Floribus spicatis, foliis oblongis, serratis», továbbá: « Mentha silvestris longioribus, nigrioribus et minus incanis foliis» BAUH., Pinax 227, vagyis a M. spicata levele hosszas, fürészelt, sötét-szinű és kevésbbé fehér szürke. Ellenben a ß M. longifolia ismertetésében szembetűnő a «Spicis confertis, foliis serratis, tomentosis, sessilibus.» «Menthastrum spicatum folio longiore, candicatite», BAUH. Hist. III. p. 321, tehát a levele hosszú és ezüstfehérségű. Látnivaló, hogy már LINNÉ megkülönböztette azt a két hosszúlevelű menta-alakot, a mely helyenként mint szürke és ezüstös eltérés változik. A M. spicata a leírás nyomán az a menta, a melyet M. Brittingeri OP., M. Dossiniana DÉSÉGL. et DUR., M. serrnlata OP., M. veronicaeformis OP. stb. néven emlegetnek, a M. longifolia pedig a M. candicans CR. LINNÉ munkájának nyomásában csak az a hiba, hogy a., ß, y (M. viridis, M. longifolia és M. rotundifolia) helyett ß, y és ü-t kellett volna javítania. Hogy LINNÉ a M. spicata a alatt az a M. viridis-t nem érthette szorosan, abból következik, hogy a M. spicata «minus incanis foliis» meg az a M. viridis foliis oblongis viridibus egymásnak ellenmondó és különböző két növényre vonatkozik. A LINNÉ később czitálta kép (OEDER , Fl. Dan. 484, MORISON, Hist. III. 368, s. 11, tab. 6, fig. 6.) nem a M. spicatd-xa, hanem hamarább a M. nemorosa WILLD.-ra vonatkozik. — MORISON szava: «folia . . . longa, angusta, acuminata, molli lanugine candicantia» ellenben a M. candicans-xa vonatkozik — ß) var. M Dossiniana DÉSÉGLISE et DURAND , Bullet, de la soc. roy. de botan. de Belg. vol. XVII. 323, 1879, Bf sédjei m.— y) M. pallescens H. BR . 1. c. 43 (391), 1890, u. itt. — 8) var. subnemorosa BORB . ined. (M. nemorosa SzHW, non WILLD.; M. Hugneninii BORB . Vasvárm. fl. 211, non DÉS. et DUR .) foliis multo latioribus ellipticis oblongisque, basi cordatis, M. nemorosam quidquam refert, sed charactere Tomentosarnm bene differt. AI, A, Kőszeg és Doroszló mezein. — s) M. longifolia L. 576 (M. candicans CRANTZ , Stirp. Austr. IV. 330, 1769) Bf sédjei mentén. — var. ej. stenanthelmia BORB. et WAISB. Természetrajzi Füzetek 1893, 52. Bf hegyi sédjeinél és nedves h. — 713. M. mollis MURRAY , Syst. veg. XV. 1797, 569, pro var. M. silvestris (M. mollissima BORKH., in Fl. der Wetterau, II. 348, 1800, «die Blätter eylanzettförmig auf beiden Seiten, weissfilzig»), Akaii partján s innen tovább Dörgicse felé, a pároséltű példák vastagabb, a női példák vékony virágfüzérrel, Al ; — var. M. retinervis BORB. Menthae Hungar. exsicc n. 40, descripta per BRAUN, Menth. 34, 1890, Szántód, T, F, Büdöskút, Szgl és Bf, Ks szárazabb h., elvétve Bd tetején;— var. M. stenantha BORB. Tanáregyl. Közi. 1880/81, 537, BRAUN 37, Bf, Bd-Tomaj, Bd, Gys, Büdöskút, Kh, H szárazabb mezein, sőt a Tátikán is (PIERS exsicc. !); — var. M. Illyrica BORB. et BRAUN, ap. BRAUN, 1. c. 42, 1890, Al, Récse szárazabb h.; — var. M. Roclieliana BORB. et BRAUN, ÖBZ. 1890, 381, BRAUN, 36, Ks, AI, Kh, H, Alsó-Páhok szárazabb helyein; — var. M. IVierzbickiana OPIZ, Flora II. 1824, 525 absq. diagn. in HEUFFELII Enum. plant, in Banatu 137, 1858, SzHW, Ks, Kh! szárazabb vidékén; — var. M. minntiflora BORB. in Botan. Centralbl. XXVI. 1886, 239, Fl. exsicc. Austro-Hung. 1748, Kh, Récse szárazabb h. — A M. mollis zöldelőbb eltérései vékony-bolyhos levelekkel: M. leioneura BORB. ÖBZ. 1880, 19, Magy. orv. és term.-vizsg. Munkálatai XX. 1880, 312, (M. Marisensis SIMK. Természetrajzi Füz. 1885, 24. pro parte) Al, A, Bf, Gys, Kh, Büdöskút, Vd, Récse, Szántód szárazabb mezein. Női példái vékony virágfüzérrel: M. leptostachya BORB. exsicc., foliis elongatis, acuminatis a M. Richteri diversa, Al, Bd-Tomaj, Gys; — M. Hollósyana BORB. Temesm. veg. 1884, 46, et ap.' HIRC: Flora Okolice Bakarske 1884, 101, BORB.
