Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
90 A Balatonmellék flórájának mult változásai és pusztulása. vetés irtja. A ki az Alföld növényzetét csak vagy 20 esztendővel ezelőtt és ma is vizsgálja, nincs szüksége évenkénti pontos vizsgálatokból és számításokból eredő mérésre vagy más eredményre ; a húsz esztendő alatt bekövetkezett nagyfokú változás e nélkül is világos előtte. Más a folyók medre, más a földség felszine, mint a régibb térképen. Ma a folyóvíz egyenes mederben siet, ártere nincs, a vízi növényzet eltűnt, a gázló madár megritkult, a kiszárított part emberi eleséget termel. Csak a Sebes-Körös Sárrétjére hivatkozom. Ezt a folyót Bihar- és Békésvármegye határán a nép még mostanában is Tekerőnek nevezi, mert — mint szokás mondani — oly tekergős folyása volt, mint az ökörvizellet nyoma. Ma egyenes irányban halad, vastag parttöltés közé szorították, töltése mentén a földet művelik. Oda van a Nagy-Sárrét, a rétség (nádas) nagyszerű vízi növényzete és tanúlságos növényzeti képződménye : az uszó sziget, a nádas, az ingólap stb. Sőt Alföldünknek száraz és a forró nap égette helyein is pusztúl a növényzet, tehát délre vonuló félben van ma is. Ennek a nagy változásnak mindössze 22 esztendeje. Mi és mennyi történhetett századok és ezredek előtt? Még 1854-ben báró VÉCSEY N. 1 a következőt írja: nincs (a Tisza vidéken) egy helység sem, a melynek határában tó vagy mocsár nem lenne, úgy hogy a Tisza völgyét inkább és teljes joggal mocsárnak (melynek száraz helyei, szigetjei vannak), mint mocsárfoltos szárazulatnak kell tekintenünk. Még 1877-ben, Biharmegye Nagy-Sárrétjén a hatalmas terjedelmű ingoványból kiemelkedő száraz legelőket is szigeteknek nevezték, 2 mint a hogy Szigetnek nevezi a balatonmelléki nép ma is a hajdani ingoványból kimagasló Szigligetet. A balatonmelléki változásokat RÓMER FLÓRIS jellemzően és a következőkép ismerteti az Akadémiai Értesítő II. köt. (1860—61.) 291—292. oldalán. «Míg a Bakony s a balatonmelléki erdők nem valának annyira pusztítva, mint ma, több forrás által tápláltatván hazánknak regényes-partú tengere, magasabb vízállással birt, annyival inkább, mert a Sió által való lecsapoltatása előtt lassanként folyt ki a fölöslege. Ekkor a tihanyi töbörök szigetet képezének; kitetszik ez az alapító okmányból Cod. dipl. I. 388., hol az insula szó többször előfordul; 1231. okmányból u. o. III. II. 265.; 1288. insula Balatini de Tihan. V. III. 421. A kis tó — a Balaton kicsided utánzása — ma csak kevés iszapos vízzel bir és az erdőpusztítás következtében valószínűleg lassanként el is fog tűnni; a külső nagy tó lecsapolása által az uradalom tekintélyes-terjedelmű rétséget nyert és így a sziget alakja, mint látjuk, egészen változott.» «Ily változtatásokon mentek át a Balaton egyéb vidékei is. A szigligeti hegy, mely szigetben feküdt, midőn azt FAVUS pannonhegyi apát IV. Béla király alatt a tatárok ellen erősíteni kezdé, valamint Sz.-Mihály hegye is, még e század elején is víztől valá(nak) környezve; sőt a Balaton egyes ágai a lapályosabb helyeken messze be, pl. Edericstől Uzsáig, Fenéktől Vindornyáig terjedtek észak felé, úgy, hogy még 50 év előtt ott ladikáztak, hol most a dús rétek közt a pompás országutak emelkednek. Mennyire lepték el délkeleti partjától Somogy északi rónáit a Balaton hullámai, eléggé bizonyítják a régi térképek; s így ezen tó alakja csak még egy század előtt annyira elüt a mostani, majd egyenközű partjaitól, hogy azt külön lefestve látván, kis honi tengerünkre aligha reá ismernénk.» 1 Beiträge zur Geschichte der Flüsse und Sümpfe Ungarns. Pest 1854. 100. old. 2 B ORBAS V.: Iráz puszta növényzete. A magyar orvosok és természetvizsgálók. Munkálatai XX. köt. 1880, 303. old.
