Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

A hínár elterjedése. 65 kéinek összetartásán kívül különbséget gyakorolhat a növényzetre a talaj vegyi összetétele is, melyből a növény (nád és hínár) táplálékát meríti. Erre nézve szükséges lenne alapos fiziologiai vizsgálat és kisérlet, részint a helyszínén, részint pedig növényfiziologiai laboratóriumban. Ez azonban mentül hamarább, a sok nehézség miatt alig várható. A bakonyi és déli part másféle talajminőségét a parti növényzet különbözősége is kitünteti. A déli és keleti parton t. i., különösen Kenese, Siófok, Szántód és Boglár körül, a sós talajnak növényzete szembetűnő (lásd hátrább). Lehet, hogy ezeken, valamint a szél irányán kívül még más történeti-időbeli ok és változás is közreműködött, hogy a nád a déli parton meg nem fészkelődött, vagy még helyesebben, hogy a déli partról (a hínárral együtt ?) elpusztult Tény, hogy a szántódi uradalom alatt, a tóvizétől elrekesztett mocsárban, nádas ma is van, s a somogyi parton alacsonyabb nád itt-ott a rét füve közt szintén látható. Sőt a nád elterjedését követő hínárra nézve KITAIBEL feljegyzése is figyelemre méltó, a kinek a Potamogeton perfoliatus nevű hínár 1799-ben éppen Siófoknál tűnt szemébe.

1 Most azt szokás mondani, a déli parton nincs hínár. Én Potamogeton perfoliatusA szintén nem láttam Siófok révében. Tehát KITAIBEL a siófoki vízben vagy a bakonyi partról szakadt s a déli partra hányódott-vetődött Potamogeton perfoliatus-t látott, vagy pedig lehetséges, hogy ezelőtt vagy száz esztendővel és még előbb, más volt a hínárnak életkelléke és elterjedése a Balaton vízében, mint mai nap. Végül még azt is meg kell említenem, hogy a Balaton két hínárja Siófokon és Bogláron árokban és kanálisban, helyenként elég gyakori, a hová, mint új alakításba, a madár vitte. A régi mocsarakban hihetőleg a Balaton régi apadásából való. Az árokban és sekély vízben kurtaszárú, kényelmesen nem nyujtózkodhatik, mint a Balaton mélyebb vizében. Hogy a hínár, meg a nádas a somogyi parton nem boldogul, sokkal nevezetesebb okozója az uralkodó széllel együtt járó gyakori hullámverés, mely a vízben lebegő fű életműködését folytonosan háborgatja. A hínár meg a nádas t. i. biztos tanyán, a bakonyi partnak mindég az öblösebb részeiben hatalmaskodik, pl. Keszthely alatt, innen kelet felé a szigligeti, badacsonyi, rév-fülöpi öbölben, Ábrahám és Kövesd alatt, Tihany nyugati partján, Balaton-Füreden, főleg pedig B.-Almádi és Kenese közt, a hol a Balaton öble Fűzfő felé legjobban benyomul a kontinens felé. Ellenben Ivenesén és Keszthelyen a hínár is meg a nádas is hirtelen eltűnik, a hol dél felé az öböl megszűnik s a Balaton partja egyenesebb irányban halad lefelé. A nevezett öblökben a nádas és hínár zavartalan szaporodását még az is elősegíti, hogy az öbölt észak felől a hegy a szél ellen is jobban védelmezi. Az öböl vize tehát lassúbb, tusnyább mint a déli parton, a hínár életmódjára tehát kedvezőbb, hosszú vékony szárát a vihar nem tépi szét, mint a veszprémi és somogyi parton. «A keszthelyi öböl,» írja dr. SZIKLAY, «majdnem egy kis önálló medencze, . . . szinte alkalmas laguna-képződésre, melynek peremét érezik a széljárások, erejük azonban csak gyöngítve hatol be az öböl fenekéig. A csekélymozgású víztől nem messze húzódik el az áramlat, melyet a Zala sodra képez egészen Siófokig.» A Balaton déli partja ma egyenletesebb, nem oly öblös. A somogyi ősöböl, a mai Nagy-Berek jórészint kiszáradt; Tót-Szent-Pál környékén még nádas víz borítja. A siófoki és somogyi part dél felől nyitott, vagy alacsonyabb halom és 1 «In Balatoné ad Siófok,» i. h. 592. (v. ö. e munka 61. old.). A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. II köt. 2. szakasz. 5