Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
421 Vitorlás virágúnk, Papilionaceae. 110. család. Vitorlásznr ágiink, Papilionaceae. 1445. Ononis spinosa L. 716, SADL., SZHW, HAB. 14, 17, mint a) latifolia NEILR. Fl. N.-Ö. 929, 1859, az egész part mentén, még a nem rég kiszáradt helyen is; — var. angustifolia WALLR. Sched. 1822, 379, Bg és T partján; — var. albiflora NEILR. FI. N.-Ö. 1859, 929 (O. antiquorum? PORT. «foliolis minutis, floribus albis») Kh, T partján, Al, Vd. — 14-46. O. subocculta VILL. Prosp. 1779, 41, Kh (O. Columnae ALL. 1785, SzHW), Bf (SIGM. 47), T (Rel. KIT. 118, Add. 300), A és Csp hegyein (295. old). Spartium L., tőrzanót, lásd 235., 278. old. 1447. Genista Germanica L. 710, Kh (SzHW), Gys völgyeiben, a Szoroshadban számos pusztai növény tó'szomszédja. — 1448. G. pilosa L. 710, Kh (SzHW) és Gys völgyeiben apróbb Coronilla Emerns bokrokkal vegyest, helyenként nagy tábláit sárgítja a hegylejtőnek (G. sericea ÁRV., non WULF .), VB. — 1449. G. tinctoria L. 710, SADL., SZHW, a bp füves lejtőin elszórva md; — var. pubescens LÁNG Sylloge I. 1824, 181, Ks dombjain, a Bd, Kh erd.; — var. Hungarica KERN. ÖBZ. 1863, 140, Ks, A, Bd, Récse. — 1450. G. nervata KIT . in DC. Prodr. II. 1825, 151 (G. lasiocarpa SPACH, 1845), a Bd ritka, a Csapi-hegyen több. — 1451. G. procumbens W. et KIT. IC. t. 180, 1804, VB Várhegyén. Genista sagittalis L. 710, Khv (SzHW), n. v. Úrkút uradalmi erdejében (PILLITZ). Cytisus Laburnum L. 739, var. Jacquinianus WETTST. ÖBZ. 1890, 435, 438 (Laburn. Jacquinianum) parkba ültetik, Al júl. újra virít (C. alpinus SzHW, non MILL ., ha csak horvátországi helyre nem gondoltak). 1452. Cytisus nigricans L 739, SADL., SZHW, a bp cserjés lejtőin md. Délibb növényünk LINNÉ typusa, azért fajtanévre nem szorul; — var. comosus G. BECK , Fl. N.-Ö. 831, 1892, A, Bf. — 1453. C. supinus L. 740, Kh (SzHW), Bd, Rf cserjés lejtőin ritka; — var. semiglaber BORB. Vasvárm. növ. 1887, 315, a Bd, Gys, Kh, ritka. A Bd oldalsó virágaiból gyümölcsözik, de a tavali faj virágzatának maradéka is látható rajta. A következő eltérések sűrűbbszőrűek s nagyobbvirágúak: a) C. leucotrichus SCHUR , ÖBZ. 1860, 179 (cfr. Verhandl. sieb. 1859, 60; C. hirsutus KIT. Add. 305, SzHW, non L., C. elongatus et falcatus SzHW, non W. et KIT.; 60. ábra, 299. o.) a tavaszi fürtszerű alak, más virágzat nélkül. A bp cserjés lejtőin elszórva md elég gyakori, Jutás, Récse és Kt is. Al Cccidomyia (Asphondylia) cytisi FRFLD gubacscsal; b) C. aggregatus SCHUR, PÁL 1866, 149 (C. capitatus SzHW, non SCOP.) a bp gyakoribb, csak ágtetőző virággömbbel (v. ö. 251. o.); c) C. leucotricho-aggregatus BORB. Pótf. 1898, 160, az ágtetőző másod, nyári v. őszi virága (b) a tavaszi virágzásból (a) gyümölcsöző ágon sarjadzik. Jutás, SzK, VB, Bd, Kh, Kt. Ez a három eltérés különben a C. supinus-szaX nevezetes klimai osztozkodás. Fz nyugatra (Vasvm.) vonul, a Balatonnál megritkul, az eltérések Túl-a-Dunán is gyakoriak, de inkább kelet felé terjednek. Változatosságához tartozik továbbá a var. seminudus BORB. (Vasvárm. növ. 316), az egész bp ; — var. C. Pannonicus SIMK. Ak. Közi 1888, 357, 368, a kurtaszőrű, selymesebb, simább eltérés, a felszínen szintén kopasz levélkével a Bd, Gys, Kh völgyeiben, Récse. Pili abbreviati, diametro caulis breviores, sed densi, subsericei. Calyx quoque brevius pubescens, vexillum glabrum. An C. aggr. X Ratisb.? — 1454. C. Austriacus L. 1763, 1042, SADL., SzHW, a bp száraz dombjain és lejtőin md, Jutás, Dobogó-major H, helyenként mint sűrű, apró cserjés (184. o.). Máma (Rel. KIT. 118), sőt a dp Szemes, Sf Lepsény felé. -— 1455. C. Ratisbonensis SCHAEFF. Bot. exped. 1760, I. 78, Kh (C. biflorus SzHW, vix L'HER.), Bf (SIMK.), Gys, A hegyein és völgyeiben, a Bd Kőkapujában, VB. 1456. Anthy Iiis polyphylla KIT .'DC. Prodr. II 1825, 170 (A. Vulneraria SzHW, non L.), a bp füves lejtőin és hegyi rétjén. DE CANDOLLE i. h. szerint levélkéje 11—15, a középmagyarországiaké rendesen kevesebb. A. Vulneraria L. 719, az autor szavai szerint, «in pratis Europae borealioris», továbbá «Svecia» = az A. maritima SCHWEIGG. in HAGEN : Chlor. Boruss. 1819, 265; — var. leiotricha BORBÁS,
