Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
402 Hársfafélék, Tiliaceae. DESF. Catal. hort. Paris. 1801, VENT . Mém. de l'instit. nat. d. scienc. 1803, 12, t. IV. 2) csak ültetve, Bf (SIGM. 48) parkjában szép fák, Kh (SzHW), H, Ks. SIMK. Hazánk hársf. 394 B.-Füred erdeiből is említi. Füredről hozott egy ágacskának a zászlója rövidnyelű, a tövéből rügy nő ki. Ebből az látszik, hogy a zászló (spatha) első levele a virágzatnak. Úgy is mondható, a virágburok a rügygyel együtt a virágzat nyelére tolódott. Gubacsa: Erineum sp. a levelén, Bf, Phytoptus (Ceratoneon) externum BR. (Bf, SZÉPL. 24). Nyáron és őszre a levele meglehetősen lekopaszodik (var. calvescens SCHUR , Enum. pl. Transsilv. 131); — var. petiolaris DC. Prodr. I. 1824, 514 (var. obliqua THÜMEN, ÖBZ. 1877, 333; var. inaequalis SIMK., Hazánk . . . hársf. 1888, 318, inaequa BORB. Botan. Centr.-bl. 1889, 168), Bf ligetjében; — var. parvifrons BORB. Botan. Centralbi. XXXVII. 1889, 167 (T. alba a. microphylla SCHUR, Enum. pl. Transsilv. 131, non VENT . 1803) u. i. Némelyik levelének főerén egymás után sorban apró daganatforma gubacs is van; — var. trichogyna BORB. in BAENITZ Herbario Europaeo 1892, sed anno 1891 edito p. 3, n. 6738, triente styli inferiore tomentoso, foliis cordatis, hinc-inde duplicato-serratis, sub tus tenuiter cano-tomentosis, axillis imberbibus, u. i. Bibeszálának molyha a T. hetei-opliylla VENT . 1 felé vonja, de a levele az erek szögleteiben prémezetlen, egyéb sajátsága sem tér el a T. tomentosá-té>\\ — var. platyspatha BORB. in BAENITZII Herbario Europaeo, 1896, sed anno 1895 edito, p. 2, n. 8409, spathis multo maioribus, dilatatis (25 cm. latis), foliis parum obliquis. U. o.; — var. subvitifolia BORB. ÖBZ. 1887, 147, foliis grosse duplicato-serratis. U. o. Cecidomyia tiliaria RÉAUM. nevű gubacs is van rajta. 1272. T. virescens SPACH, Annál. d. scienc. nat., 2-e sér. botan. torn 2, 1834, 344, pro var. T. argenteae (T. argentea b. glabrescens ej. ibid. 346, t. 15, n. 1, fig. e; T. Haynaldiana SIMK. M. NÖV. Lap. XI. 1887, p. 1, T. sub-platyphyllos X. tomentosa). Bf parkjában. SPACH szavai: «foliis subtus virescentibus, fere glabris, nucibus ellipsoideis, acuminatis» (ex icone conspicue costatis!), továbbá «e seminibus typis (sic) spéciéi enata; an hybrida ?» azt igazolják, hogy a T. virescens a T. platyphyllos és T. tomentosa fajvegyüléke. Ha a gyanított hybrid a tőalak magvából nőtt ki, csak úgy magyarázható, hogy a T. tomentosa petéjét a T. platyphyllos fogantatta, a keletkezett mag már nem a T. tomentosá-é, hanem a két szülő ivadékáé. BRAUN SÁNDOR SPACH növényét ismerte és DÖLL Rhein. Fl. 677, 1843 szintén így értelmezte, a mi tökéletesen helyes. A SPACH közölte rajza a termésnek szintén ezt; igazolja. Az élesen bordázott és kihegyezett termés a T. tomentosá-é nem lehet, már ez is élesen elkülöníti a T. virescens-t a T. tomentosá-té\\ — var. Füredensis G. HERMANN , Term.-r. Füz. 1885, 281 pro forma T. grandifoliae, « folia mediocria, longiora quam lata, basi obliqua cordata, subtus arachnőidco-stellari-pilosa, bracteae niagnae». «Bf a parkban, Arács felé, út mellett» (HERM. II. 281). A savanyú víz kútja mellett! (BORB. in BAENITZ , Herb. Europ. 7327). Ez a nagyobb-levelű, kivált pedig nagy- és széleszászlós eltérés szintén a nevezett szülők fajvegyüléke. Termése alig bordás, gömbölyded, vagy ellipsoid-gömbölyded, rövid-csúcsú; különben a T. virescens-toX (T. Haynaldiana) nem különbözik. A széles virágburok gyakran szabálytalanul kievődött, elferdült, vagy máskép eltérő. Lehet, csak az alja van meg, s vele együtt a virágzat nyele is megrövidült, lehet elszélesedve s a csúcson hasadva, fordított szívformájú, vagy a szívalakú kimetszésből nő még ki kisebb-nagyobb darabja. Axillae foliorum tenuiter barbatae. — 1273. T. Jurányiana! SIMK. Erdész. Lap. XXV. 1886, 570 (T. supex-eordata X tomentosa, levelének kurta szívalakja a T. coi'datá-xa emlékeztet; T. Hegyesensis SIMK. Magy. Növ. Lap. XI. 1887, 4) Bf ligetjében ( HERMANN G. in SIMK. Hazánk . . . hársf. 297, 326). Magam itt a T. Jurányianával teljesen megegyező ágakat szedtem; — var. subrdmifolia BORB. ined. (T. superulmifolia X tomentosa). Úgy viszonylik a T. furdnyiana-hoz, mint a T. ulmifolia SCOP. hosszabb és ferdébb leveleivel a T. cordatá-hoz. Levele ferde szíves, a hoszszasága a szélességét szembetűnően túlhaladja, tehát a T. idmif olid-éhoz hasonlóbb, csaknem egészen kopasz, de itt-ott a csillagszőrőknek megvan a kétségtelen nyoma, a visszája deres-zöldes, a levélerek szögleteiben gyengén és vörhenyesen prémezett, 1 SPACH: Revisio Tiliarum p. 14.
