Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
Kőtörőkelélék. Parnasszusdiszfélék. Egresfélék. Boglárkafélék. 385 soboliferum-ból támadt, az alacsonyabb vidéken szó'rösödvén és eleven zöld színéből veszítvén. A var. raripilum a kettő közt ingadozik, de mégis a 5. hirtum-hoz való, kopaszlevelű mint a S. soboliferum, de sárgább-zöld, deresebb, halaványabb, kisebbvirágú, szélesebb-levelű, sőt geografiailag in elkülönül a 5. soboliferum-X6\. 68. család. Kötörökefélék, Saxifragaceae. 1016. Saxifraga tridactylites L. 404, Bf, T, Bd (SIMK.), Kh (SzHW), Gys sziklás helyén. — 1017. 5. bulbifera L. 403, Kh (SzHW), Gys völgyeiben. 69. család. Parnasszusdiszfélék, Parnassiaceae. 1018. Pamassia palustris L. 273, H. lápján. 70. család. Egresfélék, Ribesiaceae. 1019. Ribes grossulanum L. 201, a Bd!, Kh magasabb hegyein (SzHW), a Tátikán (SZÉP I. 25); termesztik is. B. rubrum L. 200, SzHW, termesztik. 71. család. Boglárkafélék, Ranunculaceae. 1020. Clematis integrifolia L. 544, Khv (SzHW) nedv. rétjén, Sümegen (SZÉP. I. 21). — 1021. Cl. vitaiba L. 544, SzHW, kerítésen és szőllőgáton, erdőben a bp md. — 1022. Cl. recta L. 544, a bp rétjén, bokros helyen. 1023. Thalictrum aquilegifolium L. 547, var. atropurpureum JACQ . Hort. Vind. III. 1776, t. 61, ritka, csak Kii (ÁRV.) a Gyötrös! füves, bokros h., Gys völgyeiben. — 1024- Th. mains CRANTZ Stirp. Austr. II. 1763, 80, SzHW (Th. minus b. elatum NEILR. non JACQ ; Th. minus KERN. FI. exsicc. Austro-Hungarica 2559 !) SzK, A, Bf, Kh, Gys sziklás, bokros h. Fokszabadi (KIT. Bar.) inkább a Th. elatum. Az egész nagyon deresszínü. Levélkéje 2—3 cm. hosszú, de a nagysága változó. A legnagyobblevélkés példa bokorban nő; a napsütött h. levélkéje majd középnagyságú, 10 -15 mm hosszú; majd ennél is jóval kisebb, ez a var. pseudominus BORB. ined. (var. microphyllum ? Boiss. FI. orient. I. 1867, 8, non ROYLE lllustr. 1839, 51, nec REGEL , Übers. Thal. 1861, 25); ugyanazokon a helyeken. Egész kistermetű (Th. minus SzHW et aut. Hung.). A Th. montanum var. roridum WALLR. Sched. 1822, 255, Th. porphyritae F. SCHULTZ , Flora 1873, 232 (Th. minus KOCH ex SCHULTZ ) levélnyele élesen szögletes, tehát más alakkörbe tartozik. A Th. minus L. 546, mai determinatio szerint gyakran több alak egyesítése a Th. collinum rokonságából, szoros értelemben északi, tengerparti fű, ami var. pseudominus unkhoz hasonló, de a levélkéjének a nyele élesen szögletes (a mienké lapított), levélkéjének a visszája mirigyporos, kevésbbé deresszinű. A Th. maius egyike a Balatonmellék legnevezeteseob és legősibb füveinek; a legrégibb időben juthatott ide, azután átalakult. A Th. maius szöglettelen levélnyeléről a Th. strictum-msd KOCH Synops. 1837, 4, pro var. (Th. silvaticum KOCH , Flora 1841, p. 426.), valamint a Th. orthantherum-xoa\ (BORB. ined.; Th. saxatile S;HL. in DC., Fl. Fr. V. 1815, 633, RCHB. Icon. f. 4632, non VILI. Hist. Dauph. IV. 1789, 714) rokon, de egymástól merőben különböznek: 1. A hímszál felálló, a növény zöldellő, tövétől kezdve leveles, levélkéje kerekded, apróbbfajta, a visszája deresszinű = Th. orthantherum (Tirol). A 2. és 3. hímje lecsüngő... 2. A szár alja csak pikkelyes, különben nagyon deresszinű, vastagosleveltí = Th. maius CR. — 3. Zöldellő, tövétől kezdve leveles = Th. sírictum (KOCH). 1 Th. strictum LED. FI. Ross. I. 1842, 10 (non KOCH 1837) nunc Th. perrobustum érit. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. II. köt. 2. rész. 2. szakasz. 25
