Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
38 4. virág szervezkedése. 38 triche-é is, sőt a vizenyős hely fái is sziromtalanok (fűz, nyárfa, kőrisfa). Leggyakoribb a vízi növények közt az eredeti közösivarú virág, de aránylag elég az egylaki (gyékény, sás, Zannichellia, békabuzogány, kálmosgyökér, süllőhínár, nyilfű), valamint a kétlaki (kétnembeli, Myriophyllum verticillatum, Stratiotes, Vallisneria, békatutaj, Naias) is. Az átokhínár háromlaki. A virágzat hegye-levele (bractea) a vízparton ép úgy, mint a havasvidéken, megbarnul, sőt egész megfeketedik (tőzegcsáté, Juncus fusco-ater vagy más szittyó, a Carex atrata, C. aterrima, több búzavirágfaj, szegfű, a Hieracium alpe stria csoportjának virágzáró pikkelyei). A súlyom meg a borzhínár termésének, valamint a vízbeli gumósodás (káka, surlófű) héja, a vízi fű, kivált sásféle (Heleocharis, szittyó, kivált a Juncus glaucus meg a J. diffusus, Soroksáron, stb.) szárának az alja is mintegy szenesedik. Az apróbb és tökéletlenebb virágok rendesen virágzattá egyesülnek s ekkor az örves helyzet vagy a belőle alakuló füzér gyakoribb ('Potamogeton, süllőhínár, Hippui'is). A nagyobb virág (tündérrózsa, habrózsa, súlyom, békatutaj, kolokán) egyenként jelenik meg. A két Naias meg a Ceratophyllum virága a víz segítségével fogantatik (flos hydrophilus), ezért a Balatonban nem nyujtódzkodik, a víz fölé a virágjával ki nem emelkedik. A Myriophyllum verticillatum alsóbb virágát is a víz porozza. Gyakoriabb a szellőporozta virág (flos anemophilus, a balatoni két hínár). Ez a levegőbe kiemelkedik s a virágok közt nagyobb levél beporzáskor nem alkalmatlankodik, 1 míg a bogárporozta virág (flos entomophilus) leginkább a parti füveken gyakori (Utricularia). Ezeknek a bővebb ismertetése inkább geográfiái irányunktól messzire eltérítene. A Vallisneria virága termékenyülését lásd a 22. és 42. old. A parti füveken gyakori a nagyobb hímfőbb és apróbb nőfőbb virág (flos androdynamus et fl. gynodynamus). Leggyakoribb a menták közt, de a Glechomá-n, Gr atiold-n, Prunellá- n (P. vulgaris és P. parviflora POIR., Diet. Suppl. I. 711), a Petasites hybridus-on, a Valeriana dioicá-n is látni. Talán a Pulicaria Taurica is az apróbbvirágú gynodynam alak. A gynodynamus és androdynamus virágot a botanikában elég gyakran emlegetik, de bővebben nem méltatják, kivált a heterostyliától biologiai munkák meg nem különböztetik. Gynodynamia (nőfőbbség) bizonyos növény virágának olyan sajátságos kétfélesége, hogy a virág külön-külön tövön apróbb és nagyobb. — A nagyobbik virág hímje a sziromból hosszan kinyúlik, a bibeszál kurta s a sziromba zárkózva marad (hímfőbb virág). Ez voltaképen pároséltű vagyis közösivarú virág. Ugyanazon fajnak más tövén a virágok aprók, hímjök satnyás vagy elsatnyult, a sziromból nem látszik ki, a bibeszál ellenben hosszant kinyúlik belőle. Ez a nőfőbb virág és egyszersmind a nőstény- vagyis termővirág. A két tő együtt 13. ábra. 1. A Primula hosszú-bibeszálas virága hosszant metszve; co a szirom eresze, st a bibe, a—a a bibénél jóval lentebb eső hím, ca a kehely. 2. Ugyanaz, a lentbibés virág. Az egymagasságbeli ivarszervek (a—a, st) termékenyítik egymást. 1 Lásd a Myriophyllum-ot a systematikai részben.
