Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása

360 Bodza fa félék, Loniceraceae. Olajfafélék. Oleaceae. Valantia ( Vaillantia) muralis L. 1051, Kh (SzHW), tengerparti fű, vidékünkön nem terem. 686. Rubia tinctorum L. 109, Kh (SzHW), Szgl faluja mellett az út szélén. 687. Asperula tinctoria L. 104, Kh erdős hegyein (SzHW) — 688. A. cynanchica L. 104, SzHW, HAB. 11, 16, az egész vidék száraz füves h. Fd Cecidomyia Asperulae Löw gubacscsal (SZÉPL. in lit.); — var. A. montana W. et KIT. in WILLD. Enum. hord Berol. I. 1809, 151, LINK Enum. 134, KIT. Bar., SzHW (var. elongata STEV. in DC. Prodr. IV. 1830, 583, f. erecta BORB. Vasvárm. 207), a bp füves lejtőin és szikláin, Sf körül. Maior erecta atque elongata, bracteis lanceolatis integris, ovarium duplo superantibus, corollae maioris laciniis tubo subduplo duploque brevioribus; cfr. BORB. FI. Budap. 102; — var. subscabra BORB. ined. (var. scabra HEUFF. Enum. Banat. 1858, 86, non LINK Enum. 1821, 134, non MORIS 1828, nec PRESL 1822), Ks száraz hegyein. — 689. A. odorata L. 103, SzHW (Gal. odoratum SCOP., SzHW), Kh, Gys, Bd erd. — 690. A. glanca L. 107, sub Galio, SzHW, (G. campanulatum VILL. Prosp. 1779, 19, Dauph. II. 1787, 326; A. galioides SIMK., non M. B., a bp füves oldalán, Sf és Lepsény közt. LINNÉ leírásának a nagyobb része füvünkre vonatkozik, a «Tataria» termőhely a keleti A. galioides-é M. BIEB. FI. Taur.-Cauc. I. 101. — V. ö. Boiss. Fl. or. III. 44. 691. Sherardia arvensis L. 102, müveit h. ritka; Kh ! 44. család. Bodzafafélék, Loniceraceae. Lonicera caprifolia L. 173, L. Tatarica L. 173, kertbe ültetik. 692. Lonicera xylostca L. 174, SzHW, SIMK

., a bp. erdejében, de elég ritka. 693. Viburmim lantanum L. 268, SzHW. SIMK.; LINNÉ szava: «foliis subtus tomentosis canescentibus», valamint a termőhelye szerint «in Europae australioris sepibus argillosis» a nyilt hegy bokorja a tőalak — var. discolor HUTER

, in Vis. Suppl. fl. Dalm. 1872, 104; a) genuinum REHMAN Przeglad roslini 1874, 17, a bp füves, bokros lejtőin a bokorvegetatiónak egyik gyakori eleme, Bf Phytoptus viburni NAL. (SZÉPL. II. 219) gubacscsal ; — var. Tyraicum REHM. 1. c. (var. glabrescens WIESB. ap. CELAK. Result. 1893, 20, BAENITZ Herb. Europ. 1895, 7970 foliis utrinque virescentibus, est forma magis alpestris, in Hungaria boreali (Blatnicza, Fenyőháza) characteristica, aut formám umbrosam sistit ad Almádi. — 694. V. opulus L. 268, Kh (SzHW), H, Vd, Márkó erdeiben (PILLITZ !). 695. Sambucus Ebulus L. 269, SzHW, HAB. 14, elszórva md. — 696. X. raccmosa L. 270, Khv magasabb hegyein (SzHW) — 697. X. nigra L. 269, SzHW, md; — Al Phytoptus (Craspedoneus) sambuci ÁM. gubacscsal. Symphoricarpus racemosa MICHX. Fl. bor. AM. 1. 1803, 107, ültetik, gyöngybogyó. 45. család Olajfafélék, Oleaceae. 698. Ligustrum vulgare L. 7, SzHW, HAB. 11, a bp bokros lejtőin és erdeiben, Kh partján. 699. Fraxinus excelsior L. 1057, Ks és Máma közt (Fr. oxyphylla ? Rel. KIT. 112), Bd partján, Kh, H. - 700. F. ornus L. 1057, SzHW, SIGM. 48, KIT. Bar., HAB. 16, 18 (Ornus Europaca PERS. Synops. 1805, 9) «foliolis lanceolatis aequalibus» (L. Sp. pl. II. 1510), a bp md. gubacscsal is (Rel. KIT. 112). A Bd-tető lineájában a hajtás nagyon különféle levéllel, a levélke egymással különböző módon összenő, ezért a hármas levele is gyakori, Fd várhegyén, a Tátikán (

PIERS exsicc.!); — var. Danubialis BORB. ined. (var. diversifolia ROCH

. Pl. Banat. 1828, 44, t. VII, fig. 18, non A IT

. Hort. Kew. III. 1789, 445, foliolis late oblongis aut late ellipticis, abruptim acuminatis, nervis subtus rubiginoso-pubescentibus, terminali basi cuneato, «novissimis subrotundis», Fd, Bd, Bf, AI ; — var. oxyptera BORB

. ined., alis fruc-