Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
349 Fészkesek, Compos itae. Transsilv. 1816 III 80, non JACQ. fii. 1811, E. viscosus SCHRAD. in RCHB. Fl. Germ, excurs. II. 1832, 856, WIERZB. in GRISEB. Iter Hung. 1852 n. 242, non DC. Prodr. VI. 1837, 525), Kh (SzHW), Gys, Sárkányerdő (HAB. 12), Szgl, Bd, T, Bf, Bg, Fd elszórva. LINNÉ a Sp. pl. I. kiad. 814 az E. sphaerocephalus-xa foliis . . . supra nudis, azaz fönt kopasz levelet ruház s olaszföldinek mondja, a II. kiad. 1314. old. ellenben «folia supra pilosá»-val Ausztriát is termőhelyül számítja, tehát másodízben két fajt összekevert. Az első leírásnak megfelelő, fent kopaszlevelű Echinops azonban Olaszországban csakugyan terem. Ez a miénktől eltérő E. Siculus STRÓBL, Flora 1882, 505—506, külön Fl. der Nebroden 1878, 285 (E. Ruthenicus GUSSONE FI. Sic. II. 525 «ab E. sphaerocephalo foliis glaberrimis, floribus levibus virentibus, cyaneis et habitu sui proprio diversus» non M. BIEB.). Ez az igazi E. sphaerocephalus L. Az E. paniculatus JACQ. fii. Eclog. I. 1811, 72, t. 49! (E. sphaerocephalus ß glabratus DC. Prodr. VI. 1837, 524), a melylyel BAUMGARTEN növényünket egyesítette, mind a kép, mind pedig a leírás nyomán szintén más növény. A «foliis rugosis, squarroso-pinnatifidis, supra glabris . . . pilis raris brevissimis, diaphanis obsitis, ceterum glabris, nitidis. Caules . . . plures ex eadem radice, . . . purpurascentes, ramosissimi, ramis fastigiatis . . corollae . . . cerulescenti-albae» stb., tehát az állítólag ázsiai E. paniculatus épp úgy különbözik az E. multiform-tó\, mint az E. Siculus. — 554. E Ritro L. 815, var. Ruthenicus FISCH . Catal. h. Gorenk. 1812, 37, E. Ruth. M. BIEB. Fl. Taur.-Cauc. III 1819, 597, RCHB. Fl. Germ. exc. 293, quoad pl. Balatonensem (E. Ritro Autor. Hang., non L.) «nem messze a Balatontól» (Rel. Kit. 111, SIGM. 48), u. i. Sümegh 1 (így), azaz Somogyvm.-ben (ROCHEL in RCHB. i. h.), Sf (Kit. Bar.) homokján, a vasút mentén bőven, forgácsbirkának hívják s az Orobanche ecliinopis PANC. él rajta; 1896. Fd régi állomása meg a falu között is virágzott a homokturzáson. Kh (SzHW) n. v. 555. Xeranthemum annuum L. 857, Rel. Kit. 111, HILLEBR. 40, SzHW, SIGM. 48, HAB. 11, 1 7, a bp száraz füves h. gyakori (v. ö. 179. o.), bokszabadi (Rel. Kit. 5), Bg, Páhok körül is. Bf, A, Al a sugara nagyon kurta. 556. Carlina vulgaris L. 828, SzHW, HAB. 16, a bp száraz h., Bg mezein. Növényünk voltaképen a hazában és Európa középtájain gyakoribb C. semiamplexicaulis FORMÁNEK, ÖBZ. 1890, 86 lenne, de ez maga a typus, mert a levele mindig félig szárölelő, csak a nagyon sovány példáké kevésbbé szárölelő. — 557. C. brevibracteata ANDRAE, Bot. Ztg 1855, 313 pro var. C. longifoliae (C. intermedia SCHUR) száraz lejtőn ritka: Ks, Bd, H. 558. Crnpina crupina L. 909, sub Centaurea, Rel. Kit. 5 (Cr. vulgaris PERS.), a bp Ks-től T-ig, Kh (SzHW). 559. Centaurea jacea L. 914, LINNÉ szava szerint: «calcybus squamosis, scariosis, laceris «nem az épfészekpikkelyű a typus, melyet KOCH , Syn. 1837, 409 a) genuiná-nak, hanem a rojtospikkelyű, a melyet a Syn. II. 2. 469 y) lacerá-nak nevez (C. decipiens THUILL. FI. Par. 1799, 445). Ilv értelemben a C. amara L. 1763, 1292 is világosabb: a délibb, kisebbfészkű, éppikkelyű, heverő alak. Ez a C. jacea vidékünkön ritka, Bf, T, Bd, Bg. Bf Tormány-hegyének bokros h. a rojtos fészekpikkely egészen fehér (C. decipiens SIMK. 193, C. Gaudini BORB. Ak. Közi. XII. 1875, 87—88, SIMK. ÖBZ 1889, 38, non Boiss. et REUT . A rojtozatlan pikkelyű alakok leggyakoriabbika a barnapikkelyű var. phaeocoma WALLR. Sched. 1822, 486 [C. Pannonica SIMK. Ak. Közi. 1891, 620; SCHULTZ , Herb, norm., nova series, cent. 29, nr. 2851, non HEUFF .; var .vulgaris KOCH , II. 469; C.jacea Fl. exsicc. Austro-Hung. 225, capitulis non involucratis, brunneis, squamis omnibus integris, SzHW, HAB. 12, SIMK. 193; C. jacea var. cuculligera RCHB . Fl. Germ, excurs. I. (1831) 213] md; — var. argyrocoma WALLR. 1. c. 1822 (C. Gaudini Boiss. et REUT . Diagn. pl., ser. II, nr. 3, 70, 1856, Degen exs.! loc. class., C. amara var. Pannonica HEUFF . Enum. pl. Banat. 2 1858, 106 et herb.! in arenosis ad Veresegyháza), hazánk középtájain 1 BÉL MÁTYÁS: Compendium Hungáriáé geographicum, 174. old. 2 HEUFFEI. herbáriumában grebenáczi var. Pannoiiica nincs ! A vörösegyházai levele ép, a töve czimpás, fészekpikkelye fehér, kanálforma, fészke jókora nagy.