Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
A rügyezés és sarjadzás töméntelensége. 35 A sarj szaporaságát tekintve, az átokhínárral igazán vetélkedik a balatoni hínár, kivált a Potamogeton perfoliatus (lásd a 71. old.). De szint ilyen sarjadzó és szapora más hínár is. Stranske (Trencsénmegye) erdei kis tavának («tengerszem») vizét csak a P. natans 1 var. prolixus lepi el. Német-Keresztes mellett Vasvármegyében kisebb tavat egészen a Potamogeton crispus töltött ki. Ugyanez a kisebb fajta hínár némely esztendőben a budai nádorkertnél a Dunában töméntelen. 1890. augusztus havában Nagy-Váradon a Nymphaea Lotus a Sz.-László-fürdő tava medenczéjét oly sűrűen töltötte ki, hogy egyik a másiknak életét tetemesen korlátozta. A békalencse s helyenként a kolokán 2 stb. szaporasága is nevezetes. 1881. augusztus 20-án a kolokán Vésztő nádasának (rétség) fokában (sajkaút, Marhásfok) oly töméntelen és sűrű volt, hogy rajta a sajkával keresztül evezni lehetetlen volt. íme néhány világos példa, hogy a vízi fű minő hamar és töméntelenül, egész az ártalomig bir elszaporodni vidékünkön. Ez neki, úgy látszik, ősi természete és ősi szaporodásának egyik életnyilatkozata. A virágzás és gyümölcsözés későbbi fejlődmény. Mint nagyobbrészt egyszikű füvek, bizonyosan az ősibb növények sorából valók s minthogy a fajuk kevesebbszámú, korláttalan szaporaságuknak más versenytárs sem áll könnyen útjába. Másrészt a víz is olyan hely, a hol ezek a szapora füvek eredeti termőhelyükön, ősi természetük és életmódjuk során, akadálytalanul gyarapodhatnak. A Balaton vízi füvei közül téli vagy telelő rügyet (hibernaculum) sarjaszt a békalencse, kolokán, az JJtriculai'ia, a békatutaj, a Potamogeton perfoliatus és P. pusillus meg a süllőhinár. Az ilyen rügy az anyanövény darabjával, vagy tőle elszakadva, a víz fenekére száll, ott kitelel s megnövekedve, esztendőre jut a víz színére. Részletesebben lásd a hínár szaporodását a 69. stb. old. A vízi fű rügyét és sarját morfológiailag bővebben ismertetnem nem szükséges, mert a botanikából ismeretes. Inkább földrajzi érdekből említjük meg, hogy a vízi rügy és sarj a légbelitől alig különböző. A vízi rügyet külső erősebb rügypikkely nem takarja, de gyakran a légbelinél vaskosabb. A vízi fű kitelelő rügye rendesen halavány, a pikkelye vastagabb, több benne a tartalék-táplálék, hogy kikeletkor ennek az árán a fejlődés megindulhasson (a széleslevelű hinár tőrügye). A vízi fű gyökere vékony, olykor csak a földbeli megfogódzkodásra való, a jövő esztendőre való táplálék nem halmozódik benne össze, a vízi rügy pikkelye ezért táplálóbb. A szárazföldi növénynek a gyökere vagy a töve húsosabb, ezért a gyökérfején levő telelő rügye soványabb maradhat. A vízi fű sarja (proles) nyáron és őszkor keletkezik, vékonyabb és formásabb, fejlettebb zöld levélkék boruléka, pl. a Myriophyllum verticillatum-on már a szabdalt levele is látható. Külső rügytakarója nincs. Még nyáron vagy ősz felé jókorát növekszik, a víz színén vagy az anyanövényével még kapcsolatban gyakran látható, azután az új növénykéje a fenéken telel ki. Mind a két hínáron észlelhetjük a Balaton vizén. Ebből azt is láthatjuk, hogy a vízi fű életét a tél annyira nem korlátozza, vagy nem teszi úgy tönkre, mint a száraziét. A vízi sarj a fa ágától kivált azért különböző, hogy ez természetszerűleg 1 A Holt-Rábában is Sz.-Gotthard mellett. 2 A Stratiotes azonban a mult évtized óta helyenként (Vésztő, Kót, Biharvárm.) a szárítással és szabályozással nyom nélkül kipusztult. 3*
