Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
Tölgyfafélék, Cupuliferae. 333 hogy valóban egészen meztelen marad, a Qu. sessilis, Qu. sublobata és Qu. aurea apró csillagszó'rezete teljesen soha sem kopik le, s oly jellemző', hogy a Qu. sessilis-1 levéldarabkájáról is meg lehet ismerni. Mint geográfiái fajt különválasztani azért sem természetszerű és alapon nem nyugvó, mert az ültetni való makk az erdészet útján is terjed és nagyon keveredik. Változóbb hazánkban a Qu. sessilis csumájának a hosszasága. Rendesen csumátlannak mondják, nálunk a kocsánja gyakrabban 1—3 cm.-nyi, ellenben a Qu. Fcketei SIMK.! Erdész. Lap. 1887, 31. 8 cm.-nyi csumája a Ou. Robur-é, a mint a makkcsésze pikkelyeinek minősége igazolja, s a letörött csuma Qu. sessilis leveléhez van kötve! A csumás eltérés sárgálló levelekkel a Qu. decipiens BECHSTEIN, Sylvan, 1816, 65, nevet visel, a Bd, a Malomvölgyben VB, Kis-Récse, Bakónak körül, a Csapi-hegyen. Némely fán a levél öblei elmosódnak, de egy ágnak nem minden levelén. Gubacsa a Neuroterus lenticularis OLIV., N. ostreus OLIV. — A barnás-levelű és erezetű csumás alak, var. IVelandii HEUFF. in WACHTEL 1. c. 1850, 97, csumája HEUFFEL szava szerint szőrös, Bd, Szgl, Kis-Récse. Gubacsa: Aphilothrix solitaria FONSC., Neuroterus ostreus. — A var. macroloba BORB. Erdész. Lap. 1884, 155. o., Vasvárm. növ. földr. 177. old. Szgl erdejében. Gubacsa: Andricus Seckendorffii WACHTL, Cynips Qucrcus folii L. Leggyakoribb a bp a sárgás-levelű és erezetű, csumátlan Qu. aurea WIERZB. in REICHENBACHII FI. exsicc. no. 1514, 1839, Cynips Quercus folii, C. scutellaris, C. conglomerata GIR., Andricus terminális FABR., Neuroterus lenticularis, N. levius cuius, N. ostreus gubacscsal. Az aprómakkú eltérés (var. Columbaria VUK. Rad. 1873, 6) Bd Neuroterus lenticularis-szaX. Sárgálló leveléről a Ou. auieá-hoz tartozik. A Ou. sublobata KIT . in SCHULT . Österreichs Flora I (1814), 619, SzHW, egyenesen Kh vidékéről került belé az irodalomba. Levele hosszas-lándsás, szabálytalanul és alig öblös, csaknem egészen hasítatlan. Kis-Récse, Bakónak halmain meg a Csapi-hegyen kerestem, a régibb botanikusok inkább ismerték. — WIERZBICKI idézett kéziratában 11. sz. Ou. heterophylla (non alior.) néven szépen lefesti. Termőhelye: «in silva Bacona dominii Sz.-Miklós unica». Már akkor csak egy fáját ismerték. KIT. Addit. 51. szerint, «Keszthely, Baszonák (sic!), vineis Kis-Récse, in silva Gesztenyés». 358. Qu. calve sc ens VUK .: Formae Quere. 1883, 13 (Qu. lanuginosa X sessilis) ága vékonymolyhú, s + lekopaszodik. Egy ágán lándsás s gyakrabban fordított tojásdad levele van. A levél fénylő színe, részben az alakja és fehéres erezete, a visszáján levő apró szőrezete, keskenyedő alja, hosszú levélnyele, az egész fa meg az ágak termete olyan, mint a Qu. aured-é, a rögecses makkcsésze is inkább ezé ; de a hajtás pelyhessége, a levél visszáján, a vastagabb ereken levő hosszabb szőrezet, valamint a kurta molyhos csuma is megkülönbözteti. Utóbbi bélyegek inkább a Ou. lanuginosd-tóX öröklődtek, levelének egy része is hasonlít hozzá. Tőle a levél fénye, a levél alakja és hosszú nyele, a makkcsésze pikkelyei, a Ou. Badensis-tői hosszabb, megnyúltnyelű, nem kurtakaréjú, nem kerekded levelei választják el. A Bd tetején, A hegyein (Hársh., Hármashatárhegy Budán). Gubacsa : Neuroterus lenticularis OLIV., N. leviusculus OLIV ., ez a levél felszínén is, N. ostreus, Dryophanta Ouercus folii L., D. scutellaris OLIV. — SIMONKAI idézett munkája nyomán e kombinatiónak felelne meg a fiatalabb Qu. Dacica BORB., továbbá a Qu. Tiszae SIMK. A Qu. Dacica BORB." ÖBZ 1887, 148 (Qu. Bedői SIMK. Erdész. Lap. 1887, 37, non BORB., A magyar homokpuszták növényvilága, 1886, 54, 108, verbis «molyhoságú mocsárfa» i. e. Qu. Robur ramis tomentosis, diserimine igitur indicato, quo nota magis manifesta nec hodie dicitur; species igitur non negligenda) a makkcsésze pikkelyeinek födetlensége, nem sindelyezése, lazábbsága, valamint, hogy az alsóbb pikkelyei nem sürűek, elszélesednek, összefolynak, csak a csúcs szabad és az alaprészből hirtelen kiemelkedik, többé-kevésbbé berzedt, egész sajátságos tölgy, a Qu. Robur meg a Qu. Armeniaca rokonságában s hybridatio útján, a ma élő tölgyekből nehezen magyarázható meg. — Qu. aurea X lanuginosa, a mint SIMK. állítja, semmi esetre sem lehet. Ha fajvegyülés útján akarnók megfejteni, a Ou. Dacica a mocsárfa meg a Qu. sessilis eltérő alakjainak lenne nemi származéka?" Bizonyos továbbá, hogy SIMONKAI QU . lanuginosa X subaureaja (id. h. 27. o.) szintén species mixta, mert egyrészt a Qu. Kanitziana (Qu. Robur X lanuginosa) ide nem vonható,
