Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
332 Tölgyfafélék, Cupuliferae. 332 siuscula BORB. Erdész. Lap. 1887, 721), Kis-Récse körűi Netiroterus lenticularis és N. ostreus gubacscsal. — A kurta-csumás alak (var. brevipes HEUFF. in WACHTEL Zeitschr. 1850, 99) ritkább : Kh, u. i. a Vadaskertben, Bf. A Qu. sessilis var. WelandiiAóX rövid levélnyele meg a kopasz csumája különbözteti meg. — A hosszúcsumás eltérés ( Qu. hiemalis STEV. Bull. soc. Mose. 1857, 385), Kh, Bf, A, SzK völgyeiben, Neuroterus lenticularis OL , Cynips calycis BURGSDF. gubacscsal. A nagymakkos eltérés (var. perrobusta BORB. ÖBZ 1889, 376, 1890, 463, Qu. robustissima SIMK. Hazánk tölgyf. 1890, 24, sed a Qu. Bruttia Ten., ad sem. h. Neap. 1825 adn. 12. vix diversa), Gys, Vanyarcz (Neuroterus lenticularis, N. ostreus, Dryophanta Quercus folii gubacscsal, Kt, Tót-Sz.-Pál, Kis-Récse és Bakónak körül. A mocsártölgynek pelyheslevelű fajtája (var.puberula LASCH , Botan. Ztg. 1857, 414) Kis-Récse hegyein, Cynips calycis, Neuroterus leviusculus SCHENCK gubacscsal a levél felszínén. 356. Qu. semilanuginosa BORB. ÖBZ 1887, 198 (Qu. sublanuginosa X Robur), Erdész Lap. 1887, 733) var. Balatonensis BORB. ined. Ouod formám foliorum cupulamque attinet, bene cum Qu. semilanuginosa convenit, differt glabricie foliorum ramulorumque, gemmis globosis, petiolis paulo magis elongatis etc. Kh erdeiben, a vanyarczi völgy. sept. Habitum omnino Quercus Robojis refert. Pedunculi, petioli atque folia omnino glabra, in sulco ramulorum atque in nervis foliorum crassioribus hinc et inde pilos paucos rarissimosque invenies. Folia tenuia Qu. Roboris, sed longius petiolata, a qua cupulis quoque Qu. lanuginosae recedit. Pedunculus 15—20 mm. longus, cano-tomentosus. Neuroterum lenticularem, N. ostreum atque N. leviusculum alit. A megneveztük tölgy más hazai, ilyen combinatióként jelölt fajvegyüléktől eltérő. SIMONKAI «Hazánk tölgyfajai» czímű munkájának 27. 1. a mocsárfa meg a pelyhes tölgy fajvegyülékéből kettőt említ: Qu. Devensis-t és Qu. Kerneri-t. Bátran merem állítani, hogy az ő ilyenfajta jelzései vagy hibásak, vagy pedig annyi és oly különböző eltérést egyesít egy név alá, hogy vele csak a confusiót öregbíti (303. old.). A Qu. Devensis, a csatolt kép szerint, nem a var. Balatonensis, nagy levelével, a Qu. Haynaldiana felé hajlik. A Qu. Kerneri pedig bizonyosan fajkeverék (species mixta) a jelzett kombinatión kívül a Qu. lanuginosá-nak bizonyos lekopaszodó csumás alakjait is egyesítvén. Az én Qu. semilanuginosá-mon mind a Qu. Robur, mind a Qu. lanuginosa szembetűnő, a Qu. Kerneri SIMK. képe a Qu. lanuginosá-ékoz hasonló. Ez a kép alig helyes, az alsóbbik csuma, mint extraaxillaris sarj, rügy tövéből eredően van rajzolva, a botanikai ismeretekkel ellenkezően. A Qu. Kerneri sűrű-molyhos hajtását, valamint «igen rövid csumáját» tekintve is eltér mind a Qu. semilanuginosá-tóX, mind a Qu. Balatonensis-toX, bár a Qu. Kerneri csumája, a kép szerint jókora. A Qu. Devensis az idézett sok synonymon szerint szintén fajkeverék, de mind ez, mind a Qu. Kerneri, ha csak a leírást tekintjük is, a pelyhességre nézve, az egészen kopasz Qu. Balatonensis-töX nagyon eltérő, ezért emezt, mint a tiszta Qu. semilanuginosá-nak eltérését, meg kellett említenem. 357. Qu. sessilis EHRH. Arb. 87 (1789), Beitr. V. 1790, 142, 161 (Qu. sessiliflora SALISB. Prodr. 1796, 392 ; Qu. petiolata WINTERL, 1788 absque diagn.; Qu. Robur SzHW, HAB. 18, T meduzafőgubacscsal, non L.), a magasabb vidék erdei fája. Bdtól Khig és Récséig, egyebütt a bp elszórva: A, gyakran a makkcsésze pikkelyének az alja felpúposodik. Gyenesen, foliis unici nodi duplicibus, petiolis fere duplo latioribus, ultra medium connatis. — Gubacsa : Cynips Quercus folii L., C. scutellaris OLIV. (makkgyöngy), C. glutinosa GIR. var. coronata GIR (Bd), C. eonglomerata GIR. (Kh, Bd), C. caput medusae HARTIG, Andricus fecundatrix, Dryophanta folii, bp. Újabban a délibb Qu. sessilis-1 külön néven ( Qu. aurea WIERZB., QU . sublobata KIT.) az északibb alaktól próbálják elválasztani, és pedig azért, mert emezt rendesen kopaszlevelűnek mondják, a mienk levelének a visszája pedig apró-szőrös. Szabadszemmel mind a kettő kopaszlevelűnek látszik, nagyítóval pedig előtűnik a levél visszájának állandó, aprócska csillagszőrezete. Hogy az északibb Qu. sessilis sem kopaszlevelű, IRMISCH 1 ismertette. Sőt tapasztalatom szerint apró szőrezete maradandóbb, mint a Qu lanuginosá-é. A pelyhes tölgy nagyobb szőrezete őszkor annyira lekophatik, 1 Botan. Zeitung 1847. 577—582. old.
