Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
299 Az évszakbeli más formaság a Balaton mellékén. A Vicia Cassubica var. serotina a Badacsonyon s Budán a Hárshegyen (szepteinb.) kevéssel kopaszodottabb, fürje 3—7 virágú, a levélnél kétszer rövidebb, levélkéje, valamint a virága valamivel apróbb, tehát a mediterrán V. Adriaticához közeledik Sőt a kikirícsfélék családja is a liliomfélékkel szemben, mondhatni, ilyen évszakbeli különbség, fajai leginkább nyáron és őszkor virágzanak. Ezek tehát mintegy évszakjelző növények. Sőt, ha a hazánkban másutt ismeretes virágzásbeli jelenséget is tekintetbe veszszük, a Balatonmellék némely növényének az évszak szerint három formája is lehet (saisontrimorfismus), pl. 7avaszszal: Cytisus leucotrichus, vesszős, fürtszcrü virágzata a tavali ágból fakad 1 (60. ábra acé). Hieracium praecox, hosszú levélnyelű, Nyár elején: C. aggregatus, gömbforma csoportos virágzattal, a nyárelőző, idei hajtás tetején, é/lemetszve. A H.silvaticum levélnyele kurtább, szára levéltelen vagy alig leveles, Ószszel: C. serotinus, fürtszerű virág zattal, mely az idei hajtásból fakad. C. horniflorus, fürtszerű virágzata idei selymcsszőrü, friss hajtásból fakad. 2 A H. vulgatumé több vagy soklevelű Ez a tavaszi és nyárelőző alak egy tövön is egyesül, mint C. leucotricho-aggregatus (60. ábra, cb). Cytisus Ratisbonensis, úgy C. Marilauni, mint fent (Galiczia). mint a C. leucotrichus. Az évszakbeli másformaság nyomán megkülönböztetett nyárelőző és nyárkövető fajokkal vagy alakokkal a fajok száma szaporodik, de a növény természete, virágzásbeli sajátsága és biológiai magaviselete jobban megvilágosodik. Az újabban fölismert bélyeg és állandó jelenség alapján gyarapodó faj annak, a ki alaposan műveli a systematikát és őszinte szívvel szereti a botanikát, baj vagy teher nem lehet, csak az eltérések és jelenségek természetszerűen és áttekinthetően legyenek rendezve. A botanikának ez a része még egész a kezdetén van, a nomenklatúrái mozgalmak, lehet, majd itt is döntenek. A hol a különbség nem tetemes, vagy csak a termetre vonatkozik (Rhinanthaceák), ott vagy valami közös név (interfoliata, praeaestiva, postaestiva) vagy a varietas módjára való megnevezés ajánlatos, s pedig annál inkább, mert a Rhinanthaceák interfoliatióját ncmcsak a nyári virágzás idézi elő, hanem a nedves, homokos talaj is. Ilyen helyen én a Fistularia goniotrichanak és F. crista galli-nak a főváros körül (Csepelsziget, Soroksár, Alberti-Irsa) május második felében gyakran látom az interfoliatus, másutt nyáron virágzó alakját, tehát jóval előbb a postsolstitialis időnél. — Azt is tapasztaltam, hogy július hónapban a praesolstitialis alakok késett alakjai, meg a postsolstitialis alakok sietőbbjei között a különbség ingadozik. 1 V. ö. BORBÁS V.: A zanótbokor virágzása, kapcsolatban az évszakkal. Pótfüzetek, 1898. 158—64. old. A tavalyi ágat a gyakorlott szem a színéről, kopott szőrözetéről könnyen megkülönbözteti. Morfológiailag kivált arról ismerjük meg, hogy saját levélzete nincs, mely a tavalyi ágon a rendes levélállás törvényét követné; e levelek tavai őszön lehullottak. Az a levél, a mely az ilyen fürtszerü aranyos vesszőn van, az idei és a virágot fakasztó kurta hajtásnak alsóbb levele. A fejvirágzatos nyári Cytisus-ágon rendeshelyzetű, idei levelek vannak. 2 Monori erdő (1887. jún. 9.), Királyhágó (Csúcsa, 1897. júl. 13. R ICHTER LAJOS).
