Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
296 Az évszakbeli más formaság a Balaton mellékén. megszokta és állandóan átörökölte. Eleinte a tavaszi meg a nyári fejlö'dés füve között morfologiai különbség aligha volt, vagy szembeszökő nem volt. De minthogy a tavaszi idő és állapot hatása a fűre más mint a nyárié, s minthogy a tavaszi meg a nyári alak más földben és az évszakon kívül is, még más természeti állapotban volt kénytelen fejlődni, virágozni és gyümölcsözni; lassanként, eleinte apróbb, később szembeötlőbb morfologiai bélyegének kellett fejlődni, a melyről azután a tavaszi vagy" nyárelőző alakot vagy eltérést (aberratio verna, postverna, praesolstitialis, praeaestiva) a nyári vagy nyárkövető eltérés-tői (aberratio aestiva, postaestiva, postsolstitialis) a vizsgáló éles szem könnyen megkülönböztetheti, még szárított állapotában, gyűjtése idejének följegyzése nélkül is Ilyen Tihanyon az Audrosace longifrons a tavaszi A. maxima-bó\ kialakulva. Nagy figyelemre méltó ez, hogy a növény szervezete a korai vagy késő virágzással így harmóniái. A virágzás idejének a morfológiai bélyegekkel való megegyeztetése új irány, a melynek nyomán a növénysystematikában, biologiában, sőt a növénygeografiában is biztosabban boldogulhatunk. Látni való, hogy növényeink része nem használja föl évenként való fejlődésére az esztendei vegetálás kellő idejét, megelégszik mintegy a felével vagy még kisebb részével, az esztendő elejéből; a többi rá nézve kényszerű pihenés. Némelyik késett mag fejlődésének inkább az esztendő második fele kedvezőbb, az esztendőnek talán nedvesebb eleje készteti tavaszi veszteglésre. A nyárelőző meg a nyárkövető eltérésnek nem nagyon szembeötlő különbségét eleinte a florista észre sem vette vagy csak némely élesebb-szemű látott valami eltérést, mint faj vagy fajtát ismertette is, de az évszakkal való szoros kapcsolatról kevés sejtelme volt. A különbség nem is lehetett nagy, mert a növény esztendőről-esztendőre észrevehetetlenül, csak lassacskán változtatja bélyegét, s míg a lassú változás az embernek szemébe is ötlik, könnyen ezer esztendők telhetnek el. Kellő helyen, pl. kertben a változás hamarább, gyakran nagyon hamar látható. Ezért lát a botanikus az «úgynevezett rossz fajokon» bélyeget, a mely más testvérfajáétól meglehetősen elüt, de még sokan elegendőnek nem tartják, hogy rá más új fajt alapítani lehessen. Ez az alakuló bélyeg (nota futura, n. nondum perfecta), mert valóban nagy idő múlva annyira kialakúl, hogy új fajt élesen választhat el. Mások változó bélyeg-nek nevezik (nota variabilis), valóban változik is azaz a kialakulás, jobban mondva a folytonos végtelen változás felé közeledik, de valami fizikai ok visszahanyatlásra, visszaesésre is kényszerítheti, de alakulása ennek is ugyanaz lehet. Ilyen alakuló, tehát még nem tetemes bélyeggel tér el egymástól az évszakbeli másforma- ság két alakja. Az évszakbeli másformaság (saisondimorfismus) tehát az a sajátság, midőn eleinte egy szülő magvának ivadéka tavaszkor és nyáron avagy őszkor nem nagy morfologiai eltéréssel virágzik. Ha két testvérfaj között, mely évi fejlődésében egymással az évszak szerint váltakozik, nagyobb és állandó systematikai különbségek vannak, akkor külön fajnak, nem évszakbeli másformaságnak szokás mondani. Ilyen a Leucojum vernum, meg a L. aestivum, a Spiranthes aestivalis és Sp. autumnalis, a hársfa (292. old.). A kikirícsnek meg a sáfránynak is van őszi és tavaszi faja, pl. a Crocus vernus és Crociris Banatica (Crocus iridiflorus, v. ö. 181. old.). Évszakbeli másformaság van a korábban (boldogasszonyalma, sz.-ivánalma) és későbben érő gyümölcsök között. Nagyon régen kialakult évszakbeli másformaság a kajszin és őszi baraczk.
