Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
285 Az újabban bevándorolt növények. A hazai meghonosodás körülményeire a következőt jegyezzük fel: Az északról érkező fű hegyes vidékünkön könnyebben megleli magának a kellő életkörülményt és hamarább meghonosodik, pl. az Erigeron Droebachensis, Kőszeg, Rajeczfürdő, Fenyőháza stb. hegyein, a Potentilla Norvegica a Tátrán, a Geum Aleppicum (Virágvölgy, Filefalu), ha az elterjedését már az északi termőhelyéről származtatjuk. Ellenben az alacsony, melegebb vidéken nem akármelyik fűnek és akármikor könnyű a fennmaradás s a hazaiakkal való szövetkezés. Annak a vidéknek, a honnan a jövevény való, az évszaka, éghajlata és földje más lehet, mint a mienk, ezért nálunk már mindjárt a csírázásakor akadály gördülhet a fejlődése elé, s könnyen tönkre mehet, mert a^mi más viszonyainkhoz nem bir alkalmazkodni. Ezért pl. a szerb tövis hazánkban s a Balatonnál meglehetős későn (június elején) csírázik. 1 Legjobban megfészkelődik hazánk közép és keleti részeiben a melegebb vidékről, a keleti pusztákról érkező jövevény, a példák szerint a Balatonmellék a déli növény befogadására ajánlkozik. Vidékünk leginkább a nyári fű beköltözésének és meghonosodásának kedvez, ekkor sok mindenfelől összekerült vándor vegyeledik (Salvia Aethiopis, Onagra s biennis. Lepidium graminifolium, Erigeron Canadensis, Carpesium cernuum, Althaea , biennis, szerb tövis stb., lásd a 159. old.) s gyakran fehér moholylyal ruházkodik , (160. old.). Ellenben a tavaszi és őszi fű meghonosodása nehezebb, kevesebb is az alkalma, inkább olyané sikerül, a mely egészen hasonló helyről került vidékünkre, pl. az apró és egyszerű szervezetű, egynyáréltű Veronica Persica, Androsaea maxima, ^ Ceratocephala testiculata és Valerianella hamata a Balatonmellék erdőtlen, verőfényes lejtőin, a Medicago rigidula Tihanyon a tavaszi flórából, vagy a Solanum nigrum rokonsága és Teloxys aristata őszkor; emez az Angyalföldön meg a Csepelszigeten. A Balatonmellék behurczolt és bevándorolt növényeinek a száma és érdekessége koránt sincs olyan, mint a magyar főváros flórájának, mert a fennmaradásra, meghonosodásra a természeti körülmények nem annyira kedvezők. Az alacsony vidék, kivált a munkált föld növényzete könnyen elveszti eredeti jellemét, sőt hamarosan nagyot változhatik. Az alacsony és lakott helyen sokat kipusztítanak és a természeti erők, az ember és állat sok más füvet összehurczol. Ennek is megvan a kiváló érdekessége, mert a gyakori változásról egész naplót vezethetünk. Mennél látogatottabb (akár állattól is) és tagosultabb valamely vidék, annál vegyültebb és tarkább a növényzete is, a mint a nagy város környékén való gyakori növénymeghonosodás is igazolja. De másrészint a földművelés övében éppen a közönséges növények gyarapodnak, néhány év múlva a nem rég meghonosodott is elszaporodik és elközönségesedik s a többivel keveredik, a ritkább pedig vagy magától kipusztúl vagy a kultúrának esik áldozatáúl. Az alacsonyabb vidéken, a földművelés övében tehát kevesebb az érdekesebb és jellemzőbb növény, mint a közlekedéstől mentebb helyen, a hol a vegetatió bántatlanabb maradhat. A beköltözött balatonmelléki füvek leginkább a következő családokból valók: A csanál félék, kenderfélék, paréjfélék, valerianaceák közül (több galambbegyfaj). A fészkesek közül bojtorján, Centaurea solstitialis, fehér üröm, Erigeron Canadensis, Crepis Nicaensis, Cr. pulchra, Stenactis. Ragadványféle: Rubia, Galium Parisiense, G. Anglicum, G. Pedemontanum. Chenopodiaceac: Chenopodium botrys, Atriplex Tataricum. 1 Természettudom. Közi. 1898, 500. old.
