Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
269 \ a Rákos homokján. — A Thalictrum aquilegifolium Gyötrös füves helyein csaknem azok közt a füvek közt nő, mint Monor, valamint Temesmegye homokján. Ez a helycsere azonban nemcsak a hegyen meg a homokon esik meg, hanem a sziken is, csakhogy alföldi szik a Balatonnál nem levén, számos példát nem x említhetünk. De ilyen a Bupleurum tenuissimum, hazánkban kiválóan túl a Tiszán sziken vagy Buda keserű forrásai környékén töméntelen szikár fű; Tihany déli részén a száraz parlaglejtőn terem. Az itt szóba került vegetatió azonban, mely hazánk flórájának nevezetes és a geológiai alakulással összefüggő jelleme, a balatoni és más keskenyebb vagy szélesebb lejtőről messzibbre be a hegyen nem terjed. A hol az erdő árnyéka X kezdődik, egy csapásra megszűnik. Legmeggyőzőbb Keszthelyen a Szoroshad-nak vagy Pénzes gödrök-nek nevezett keskeny út, a hol, s innen közel Gyenes felé, a Szénahordó völgyben, kis helyen, összegyűjthetjük a pusztai vegetatiónak legnevezetesebb tagjait. Szoroshadból egy-két lépésnyire tovább Büdöskút felé, a legközönségesebb és kevéstagú erdei vegetatió van a soványabb talajon. Ezek után látni való, hogy a rónaság szélén húzódó erdőtlen hegylejtők meg a rónaság, különösen pedig a homokpuszták növénye egymással szoros kapcsolatban van, növényzete és erdőtlensége közöseredetű, hogy a homoki flóra, a pusztaságnak jellemző árvalányhajával együtt, tetemes részint a hegylejtőről legurúlt vagy lesodort csírából alakúit. A Balatonmellék meg a főváros másodkori mészkőszikláinak szétlazult és felaprózott anyagában és porában az a növény jobban elszaporodott, a melynek kevesebb száma azelőtt csak a kemény szirt repedései között tengődött. így pl. Budán hasonlíthatatlanabból nagyobb annak a Sesleria varia-nak, Festuca Pannonicá-nak a száma, a mely a sziklaaprólékban, mint a mely a nagyobb szikla hasadékában gyökeredzik. Keszthely vidékén ilyen példa az Euphorbia angulata, a 4 Thalictrum maius, a Leontodon incanus, a Myosotis suaveolens, a Biscutella didyma, K v Daphne Cneorum, Festuca glauca, Genista pilosa stb. A szikla széttördelődzése azonban nem maradt a maga helyén, hanem a természetnek fölötte uralkodó erői a növényzet magvával, olykor-olykor a sarjával vagy gyökerestől lassanként alább-alább szállították, míg végre a lesodort és jobban aprózott föld egész a rónaság szélét érintette, lassanként tovább is hatolt. A rónaság széle ezért is magasabb, mint a síkság kellő közepe. A sziklakedvelő hegyi fűnek lesodort magva, csírája és gyökere a rónaságon, csaknem ugyanazon éghajlat alatt, ugyanabban az anyaföldben fejlődött tovább, a mely a hegyről meg a lejtőről a síkra jutott, ezért eredeti hegyi alakját a síkon is meglehetősen megtartotta. Az erdőtlen hegylejtő meg az alatta elterülő homokos rónaság növényzetének megegyezősége tehát innen ered. Bár a Balaton bakonyi magasabb partjáról a természetiek a követ, port és termőföldet, általában a mállás termékeit, a Balatonba söprik; emberileg még messze van az idő, a midőn a bakonyi part tövében az a viszony létrejön, a mely Buda, Versecz, Báziás, Tokaj meg a közel homoksíkság közt van, bár Siófoknál s a fonyódi parton, az Alföld analógiája szerint, megvan a keskeny homokzátony. Mindezeket figyelembe véve, biztosra következtethetjük, hogy hazánkban eleintén az erdőtlen hegylejtők, az eredeti part növényzete alakúit meg, a déli és keleti, most az erdőtlen lejtőn meg a pusztaságon termő növénynek eleinte a part hegyén kellett nőni, azután a tenger elvonulásával s a feneke kiszáradásával ez a
