Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
A homokturzás. A homokturzás (solum arenosum) Homoki növényzet (vegetatio psammophila) kiválóan a déli part alluviális vízmelléki homokgátján vagy turzásán, a nedves parttól számított mintegy második emelkedésen sereglett össze, kevés tagja Boglár füves Kopaszhégyén (Várhegy) is nő, ellenben az erdős és bokrosabb fonyódi hegyen kevesebb nyoma van. A siófoki meg a fonyódi homokgát külseje az alföldi kötetlenebb homokbuczkákhoz hasonlít. Növényzete is félig-meddig innen meg a túlsó part dolomit szikláitól való, de mivel fiatalabb mint az Alföldnek királydinnyés homokmezeje, 1 keskenyebb, általában kisebbterjedelmű, ezért oly dús és változatos flórája sincs. A balatonmelléki homok növényzetének nincs az a határozott különvált jelleme, a minőben akár a Duna-Tisza közén, akár a temesvármegyei homokpusztán, a lakott helytől távolabb gyönyörködhetünk. Az a sok, valóban szép virág, a mely Tisza és Duna közének homokját, a Nyírséget vagy a temesi homokot díszíti, a balatonmelléki homokturzást nem látja. Annál meglepőbb ez, mert a Balaton déli partján a vasút napjában gyakran átzakatol a homokgáton. Valóban Budáról Székesfehérvárig a magyarföldi vegetatió homoki polgárai a vasút töltésén gyakran kacsintgatnak felénk, de a mint a fehérvári pályaudvart elhagyjuk, az ágasbogas fátyolvirággal együtt hamar elbúcsúznak. A balatonmelléki homok nehéz befüvesedését továbbá a következő világosítja meg. 1896. febr. utolsó napjaiban Túl-a-Dunán, több helyen földdel kevert hódara esett s tőle a havas mező barnássárga színű volt, — s végre a porhullást a deliblati (temesvm.) homokpusztáról származtatták. 2 A tünemény kétségtelenül ritka és szokatlan, de mégis lehetősége volna, hogy onnan a vihar szárnyán aprócska mag Túl-a-Dunánra érkezzék, s a Balatonmellék szegényes homoki flórája időnként onnan is gazdagodnék. Ennek a déli part homokján azonban alig van nyoma. A ritka jelenség hozta mag, lehet, nem homokra esik s elpusztul. A siófoki homokgát jelleme itt-ott magas fűzfa ( Salix alba, S. fragilis) meg v a fehér és fekete nyárfa, az egészen pedig számtalan terjedelmes bokra a fűznek . v és nyárfának cserjealakra törpülve (nyárfa), vagy valóságos cserje (Salix cinerea, A. purpurea). A vízparti fehér nyái fa mélyre bocsátja gyökerét, a fekete nyárfát meg a semfüsemfát (Lycium) gazdasági szempontból, a homokkötés érdekéből szapo- N rították el. Ez az ültetvény a homokot tetemesen átalakította, de azért még nagy területei fehérlenek. A fonyódi homokon már Bacchus áldását várják. A Balaton mellékén van, de nem sok a kiváló homoki növény. Az alföldi homok vezérnövényei közül Siófokon nő a Sedum Hillebrandii, más varjúhaj-faj (S. acre, A. Boloniense), a jellemző szamárkenyér vagy itt forgácsbirka (Echinops Ruthenicus) az Orobanche Echinopis (misegyertya) élősködőjével, mely itt oly töméntelen, hogy jobb földön akár egy kis országos csapást híresztelhetnének felőle. A Eestuca vaginata épp olyan bőven terem, épp oly hasznos megkötő és javító munkása a homoknak, mint a Duna és Tisza közén, vagy a temesvármegyei homokvadonban. A királydinnye ritkább, inkább az elhordott homok friss helyén nő. Szúrását ismerik, vezetőm mezítláb kereste, de a nevét nem tudta. Az Artemisia 1 V. ö. BORBÁS V.: A homokpuszták növényvilága, Budapest, 1886. 2 W ARTH \ V.: Por a hóban; Természettud. Közlöny 1896. 146—49. old.
