Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

A mészsziklák növényzete. 259 vagy más olyan jellemzője, a mely más vidékével a kapcsolatot jelzi. A hegység geológiai (másod) koráról ítélve, a mészsziklák növényeit kell a Balatonmellék legősibb élő növénylakosainak tekintenünk. Egy része a szirttel együtt a geológia hosszú periódusait s a vidéknek fizikai változásait kétségtelenül átélte, vagy őstypusa itt semmisült meg, a megújulása a vidéken tovább is fennmaradván. Amióta a vegetatiónak mai természetes állapota bizonyos hosszú időre nagyjában megalakúlt, azóta e sziklák növényeinek nagyobb része vegetál a vidéken. Legjobban megegyezik a magyar főváros flórájával, noha korántsem olyan gazdag, soktagú és sereges, de nincs is annyiféle alkalmas termőhelye (lásd XLIV. fejez.). Az őskori mészsziklák régi növényzettel leginkább a szőllőtermelés övében vagy a határán túl szürkéilenek, a kultúrától némely helyen épen ezért maradhattak bántatlanúl, s a növényzete azért maradhatott elkülönzött. Ilyen mészsziklák i vannak régi növényzettel a Malomvölgy szikláin s a vörös-berényi Várhegyen, j Almádi fölött, innen Füred felé, kivált az arácsi, füredi és tihanyi hegyeken, Dörgicse fölött, végre Keszthely tetőin és sziklás völgyeiben, kivált a Szoroshadban. De a sziklás helyen és összetördelődzésén az egész meszesföldi növény terjeszkedése a Balatonnál nem nagy terület. Régebben a Badacsony bazaltja körül is volt meszesföldi növényzet; sziklás feje alatt most is ott terem a madárbirs, az Emerns stb. mészjelző bokor és más fű, de nagyobb eredetiségét a szőllőművelés elpusztította, némelyik lüve a bazaltra is átköltözött (261. old.). A Balatonvidék mészszikláinak növényei ugyanilyen minőségű és korú sziklán, de különben más természeti viszonyok közt élnek Budán, a Horvát-fel föld szikláin, valamint a Fátra vidékén is. Magok is nagy pusztítás részesei voltak. Az őssziklák hasadékába megtelepedve, a levegővel, vízzel szövetkezve, ők siettették a hajdan magasabb sziklák elmállását, ők aprították föl a vidéknek mész- és dolomitszikláit azért mint szirtaprító, szirtrontó vagy ssiklatörő füvek (plantae saxifragae sive rupifragae) is jelentékeny szerepet végeztek a természetben. A táplálékúl kiszívott mész, akármilyen korbeli, a növénynek megfelelő; mégis a Balatonmellék meg Vasvármegye mészvidékének flórája egészen más: emezé vegyes, alig van jellemző növénye,

1 a Balatonmellék és Budapest mészhegyének pedig talajjelző és saját flo risztikai jelleme van. A két meszes vidék elég közel van, tehát a vegetatiója vagy másmáskorbeli, vagy a vasvármegyeié már elpusztult s a helyén giz-gaz telepedett meg. Hogy a Balatonmellék, Budapest meg a Pilis mészszikláinak itt szóba kerülő növényei valóban régóta idevalók, bizonysága kirívó közös sajátságuk, az a deres máz, vékony inkrustatió, mely e vezérnövények nagyobb részének a vegetáló szervein szétáramlik, azért többnyire fehérlenek vagy deresszinűek. Ezt a derességet (glaucedo) bizonyosan más korból és éghajlat hatásától őrizték meg (157., 214. old.). Említésre méltó, hogy a Balaton mellékén mészkerülő tőzegmoha (Sphagnum) nincs, a vidék is elég alacsony neki, ellenben Yindornya lápján a szintén mészellenes

2 harmatfű nem éppen régen pusztult el. Elég alacsony vidéken, mészhegység övében, tőzegmoha is, Drosera rotundifolia is terem a baktai tóban (154. old.). Hogy a Drosera a mészhegység övében is megterem, saját bogárfogó természetéből s a nedves moha közt kapaszkodó, s nedvet innen szívó gyenge gyökérzetéből magyarázható. Természetes, ha részére ez a kedvező kellék elpusztúl, maga is mennél hamarább oda lesz. 1 Vasvárm. Növényföldr. 55—57. old. 2 KERNER: Ptlanzenleben der Donauländer, 285. old. 17*