Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
244 Terjeszkedő vagy visszavonuló félben van-e a magyarföldi flóra. ? térség, előbb nem táplált déli növényeket, hanem a befüvesedése a magyarföldi, valamint a környező hegyekről legurúlt magvak csírázásával kezdődött, tehát a Dunamellék délkeleti vegetatiója Ausztriában, a Duna meg a mellékfolyói mentén a megegyező talajban és nem nagyon különböző éghajlat alatt, déli vetélytárs nélkül, feltartóztattalanúl terjedhetett és északnyugaton messzebbre haladhatott, mint a Balaton mellékén. A Balatonmelléknek befüvesedése keleti növénypolgárokkal körülbelül olyan, mint a valóságos benépesedése. A keletről érkező magyarok végre, az itt talált népet magukba olvasztották. Lett egy egységes nemzet és békésen megférő nemzeti-színű fűlepel a nagy tó keretjén. Terjeszkedő vagy visszavonuló félben van-e most a magyarföldi flóra a Balaton mellékén ? KERNER 1 arra a következtetésre, illetve föltevésre jutott, hogy a második jégkor vagyis a diluvialis völgygleccser időszaka meg a mai idő között száraz- és forrónyaras időszak volt, a melyben a tiroli Alpoknak keletről származtatott ősereldyéi, melyeket ő aquilonaris fajoknak nevezett, az alpesi völgyek alacsonyabb vidékén át egész a havasok felső regiójáig terjedtek, s a midőn a keleti Alpokban olyan klímának kellett lenni, a minő most a Fekete-tenger környékén van. Ez a klíma azonban a keleti Alpokban azóta tetemesen megváltozott, a nyár heve nagyot csökkent, ezért a pontusmelléki aquilonaris faj e völgyekben nagyobb részt kihalt, a melegebb hegyoldalakon némelyik, mint a geográfiái elterjedés szigetkéje, az enyészettől mégis megmenekedett, a kihalt helyére pedig a felsőbb regióból más telepedett. Ha ezt valószínűnek tekintjük, akkor ennek a visszavonult pontusmelléki flórának nyugati vonulásában a Balaton mellékén is át kellett Innsbruckig terjedni, s a visszavonulás útjába vidékünknek ismét belé kellett esnie. Erre a föltételre a pusztai flóra a Balaton vidékén s hazánkban is visszavonulásban lenne, s az oka a klímának hűvösödése vagy zordonodása. Ekkor tehát a Balatonmellék keleti flórájának szakadozottsága, még a kultúra nélkül is, csakugyan régi fogyaték lenne. A növény szétterjedésének kezdete, a múlt és részletek ismerete nélkül KERNER következtetését megbolygatni bajos, B ECK G ÜNTHER ' 2 Alsó-Ausztriára nézve tovább fejtegeti. A pusztasági flóra a hegyre is magasan felhaladhatott, kivált ha a KERNER véleménye szerint a jégkorszakra forró klíma következett, akkor a keleti növények oda jutásának megnyílt a kellő alkalom és befogadó hely a jégár pusztításának füvetlen helyén. Mi a Balatonvidékre saját meggyőződésünket mondjuk el, s nem egészen értjük, hogy a keleti havasokból visszavonult flórát, a melyből KERNER a mediterrán és pontusmelléki flórát származtatja, mért nevezi aquilonaris-nak (északi). A tapasztalás inkább azt tanítja, hogy hazánkba a keleti puszták növényei újabban is érkeznek (Teloxys aristata, Delphinium Orientale, Anthemis Ruthenica, Euphorbia Graeca, E acuminata (Zugliget), Sedum caespitosum, Erodium Neilreichii, 1 A 173. old. 2) a. idézett értekezés 7., 10., 11. old. 2 Flora von Niederösterr. II, p. 29.
