Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
A keleti, magyarföldi vagyis pusztai vegetatió. 239 XLIII. FEJEZET. A KELETI, MAGYARFÖLDI VAGYIS PUSZTAI VEGETATIÓ. Valamely országnak egész sereg vezérnövénye másfelé is terjed, de elterjedésének középpontja mégis ama nagyobb terület, pl. hazánk marad. Országunk e tekintetben nevezetes kapocs Európa keleti és nyugati flórája közt. Az előszámítandók közül számos pusztai növényünk terjed északnyugatnak; de hazánkból délkelet felé még messzebbre terjeszkedhetik. Ezek a keleti polgárok, javarészint magyarföldi növények, s az endemikussal együtt idevaló polgáraink s flóránk dísze. A pusztainak nevezett vegetatió hazánkban kiváltképen a száraz homokpusztán meg a szomszéd verőfényes, erdőtlen lejtőn és dombon, ezen kívül az európai Oroszország délkeleti füves fátlan mezein, steppéin terem. Ez a növényzet a Balatonnál sajátságosan nem a síkon terjed, hanem a hegy-j-ség erdőtlen déli füves lejtőin, a völgyekben, kivált a pontusi földrétegen, a meddig a száraz kontinentális klíma terjed. Legtöbbfajú és legjellemzőbben nyilatkozik Keszthely és Gyenes körül, tovább délkelet felé ritkúl. A déli parton a nedvesebb föld, a szántóvas, a Berek, a kisebbterjedelmű megfelelő föld stb. korlátozza. A déli part homokja nem nagyon régi, a Rákossal keskenységénél fogva sem vetélkedhetik, nagy változatosság rajta nem keletkezett. A pusztai vegetatió, úgy látszik, biológiailag ellensége a fatenyészettel való társulásnak, ezért válhatott a szabadságnak jelképévé. 1 Az erdő a hegyen felfelé is. befelé is, átléphetetlen határt szab tovább terjedésének, a határon túl mindjárt középeurópai közönséges erdei füvek kezdődnek, a keletiekkel való vegyülés nélkül. A hol azonban az erdőségben fehérlő kopár mészsziklák bukkanak ki, mint Szent-Király-Szabadja Várhegyén és Apáczafarán, Arács Delelő-szikláján, Füred, Dörgicse és Keszthely hegyein; ott a keleti és déli polgároknak, valamint a havasi ereklyéknek legszebb vegyülékét láthatjuk. A lejtőn lefelé ismét a szőllőtermelés korlátozza vagy irtotta ki a pusztai vegetatiót, a tó partján a talaj meg nem felelő neki. A legkiválóbb pusztai fű a meleg klímát kedveli, azért nálunk nyáron vagy ősz felé virágzik, az újabban beköltözött is. Bár a Balaton mellékén tetemes száma nő, mégis ma a keletiszinű vegetatió a bakonyi parton nincs oly erősre, állandóra és tarkára szőve, a minőt a Duna-Tisza közén megszoktunk; meglehetős megszaggatott és elszórt, összefüggő vegetatiószőnyeggé nem tud összezárkózni. Az árvalányhaj, az élesmosó (Pollinia), a vadzab (Bromus) csuhucsáté (Holoschoenus) a Balatonmellék lejtőin is terem, de nem seregesen, mint Alföldünkön, hanem inkább szálonként vagy kisebb csomónként, gazdagtagú szövetkezetet nem aikot. Az alföldi futó homok királydinnyéje elég ritka (Siófok, Tihany), az ördögszekér-termetű fátyolvirágot (Gypsophila paniculata), mely még Székes-Fehérvár határában gyakori, csak Tördemicz vízmosásos helyén, a Hieracium echioidest Fonyódon, a Gypso- -» phila arenaria-1, Iris arenaria-X (52. ábra) Gyenes völgyeiben láttam, sőt számos keleti, vagy dunamelléki növénynek individuális száma sem bőséges, többjét (Iris arenaria, Sorbns semiincisa, S. perincisa, 49—50. ábra, Potentilla Lócyana stb.) bizony-bizony könnyen ki lehetne irtani. 1 «Puszta, puszta, te vagy a szabadság képe». PETŐFI.
