Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

232 A déli növények. partját összekapcsoló föld pliocénkorú eltűnése a szemközt levő parton, a Dinara, az apuliai síkság meg a Gargano hegység között, támogatja magyarázatunkat. Ez is a mediterrán partszegély flórájának nem nagyon régi, külön alakulását jelöli. Hogy a mediterrán flóra az északibb területről, tehát a Balaton mellékéről is visszavonult, a harmadkori, nem a mai mediterránra értendő. A szigetszerű maradvány, a melyet KERNER a havasi övben ős-mediterránnak mond, lehet inkább épen az a nyom, a mely a havasi flóra részének átformálódásából a mostani mediterrán flóra felé vezet. Az ősi valóságnak, úgy látszik, jobban megfelel, hogy az eleinte terjedelmesebb havasi flóra az alsóbb régiókban, tehát a Balatonmelléken is, szervezetével és szövetkezetével átalakult olyanná, a minőt ma a mediterrán partszegélyen ismerünk. Ennek, mint láttunk, a mediterrán flórában ma is van analog esete. A Balatonmellék mediterrán és illyr flóraeleme tehát részint a hozzá legközelebb levő hegység (a Fátrát is beleértve), s az egykor magasabb Bakony havasi növényzetéből, részint a Balkánnak s egykor jobban északra terjedő, ma már eltűnt hegyeinek növényeiből, különösen a magasabb Quarneró mellékééből alakult. Akár ez a vélemény, akár a flóra mai állapotából vett gondolat legyen igaz, a magasabb hely szigetszerű mediterrán növénygyarmataiból következtethetjük, hogy valaha a mai mediterrán flórának is magasabbra kellett terjedni vagy az elterjedése a Balatonból és Bozentól kezdve a tengerpartig egyenletesebb volt. Ma a geográfiái szélesség délibb fokai szerint a növényzet gazdagsága és változatossága nagy mértékben növekedik, azért a délibb vidékről mind a működő természeti erőkkel, mind az állattal és az emberi közlekedéssel, több jellemző növény könnyebben juthat a szomszéd vagy közel levő vidékre. A Balaton dél felől nem is nagyon zárt, mészhegysége a horvát mészhegyek egy részével egykorú, az illyr vagy délibbjellemü növények elterjedésének egész idáig, Sziavon- és Horvátországon keresztül, meglehetős szabad útja van, azon kívül, hogy vidékünkről már a délibb növények sem voltak kénytelenek visszahúzódni. Sajátságos azonban, hogy a horvát felföldnek több jellemző fája (Cytisus alpinus, Ostrya, Acer Monspessulanum, Quercus conferta stb.), a szelíd gesztenyét kivéve, a Dráván át nem lép, ellenben az illyr füvek leginkább a Balatonig terjednek s az illyr és mediterrán flóra maradéka a Balatonnál szembeszökőbb, mint a fővárosnál. Alföldünk szélén a mediterrán jellem jobban megszűnik, jellemzőbbjeinek a Balaton vet határt. A Balatonmellék Il-odkori mész- és dolomit-hegyein, más elemen kívül, egész sereg délszaki növény van, a melyre az újabbkori közlekedéssel vagy a mai emberi holmival való behurczolást rá nem lehet bizonyítani. Ezeknek a növényeknek itt tenyészésében, valamint társnövényeivel való szövetkezésében is van valami különös önállóság és összefüggés, úgy, hogy őket e triaszhegyek eredeti, s ha az őskorban talán legelőször nem is itt termett, de már az ősidőkben, a másod- és harmadkorban idekerült első telepeseinek kell tekintenünk. A délszaki fák és füvek tenyészése a bakonyi part sziklás helyén épen olyan jellemző, mint Fiúménak vagy Olaszországnak hasonló termőhelyein. Ha kevéske eltérést tapasztalnánk, mint a minő pl. a Coronilla Emerns, Artemisia saxatilis' Smyrnium Kitaibelii, Aethionema saxatile stb , meg a mediterrán Coronilla emeroides, Artem. camphorata, Sm. perfoliatum, Aethion. bienne stb. közt valósággal van is, ezt már később a távoleső két helyen uralkodó más-más természetes okok szülték, hosszú idők folytán. A Balatonmellék déli növényeinek sorában elegendő a fűszeres és erősszagú