Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

228 A fíalatonmellék növényzetének kapcsolata. íme a Balatonmellék havasi füvei kérdésének a megfejtése, mint az egykorú őssziklák közös vegetatiójának korunkbeli megmenekedése. Ha eredetét a múltban s a havas, illetőleg a Fátra és Velebit vegetatiójával összehasonlítva nem keressük, ez a megfejtésre várakozó titok továbbra is rejtve maradt volna. Hogy a Balatonmellék vidéke mért olyan tagosulatlan, hogy a flórája mért olyan fogyatékos, helyesebben mondva mért annyira pusztult, szakadozott, tehát mért nem annyira változatos és mégis egységesebb, mint a magasabb Fátra hegységé, ennek az okát is eme hegygyei való összehasonlításból magyarázom. Hegykopással a Balatonmelléknek magasságbeli terjedelme lassanként nagyot csökkent, völgye aránylag kurta, forrástalan és szűk maradt, lejtői lekopaszodtak, termőhelye egyszerűbb lett, mint a magasabb régióba emelkedő hegyé. A vidék egyszerűsbödött, ritka és változatos növénye a sokféle helylyel együtt oda lett, részint a Balaton vizébe temetődött s itt kövesedés vagy más nyom nélkül teljesen feloszlott. Ha a balatonmelléki lejtők és tetők letarlódását (erdőtlenségét) s az erdő vékony alacsony fáit vennénk időmértéknek, aránylag nem is nagyon régi változásoknak stádiuma lenne előttünk. De az erdőirtásban ott maradt a fejsze nyoma, bár a sikságra tekintő lejtőink, úgy látszik, természetszerűen erdőtlenek. Ezek nyomán a Balaton mellékének nem változatos flórája az őskori romboló hatásoknak, a magasságbeli hegyrégiók eltűnésének, a jó termő föld elsodrásának és régen bizonyosan változatosabb termőhelyei elpusztulásának stb. tulajdonítandó, s ezt az ember a láp és mocsár lecsapolásával, valamint az eredeti vegetatió helyén a szőllőtermeléssel tetőzte be. A Balatonmelléknek mai flórája tehát gazdag és többtagú régi vegetatiónak elszegényesedése és szétfoszlása. Eltűntek a fái és más nevezetesebb füvei, melyek az ősidőkben itt virítottak, apró almái, melyek hajdan az itt tanyázó madarakat táplálták. Őskori jellemző, kivált messzeföldi növényeinek csak kis része maradt meg, mai fűnemű növényzetének nagy része, kivált a kultúra megbolygatta földön, újabbkori, egész mai keveredés. Nem lehet föltételezni, hogy a fogyatékos flóra itt őseredeti, változatlan, s hogy a vidék a befüvesedésnek még csak bizonyos kezdődő stádiumában lenne. A mit itt látunk, földet, követ, füvet, fát és szétszóródását, mind a mult romját hirdeti. A természet változandóságának sorrendjében, kivált nem remélhető nagyszerű változás után, lehető, hogy e fogyatékos flórával újabb leendő kor befüvesedése kezdődik s hogy majdan ismét nagyon változatos és tagozódott flóra virul e helyen Ez mind a jövendő titka, de ha az emberi kultúra csak a mai arányban halad is tovább, megújulás, fölgazdagodás az alacsony vidéken, nagyon nagy változás nélkül, nem remélhető. XLI1. FEJEZET. A DÉLI NÖVÉNYEK. A balatonmelléki növények régibb itt létét tekintve, kivált a délnyugoti tájon, inkább a déli, mint a keleti fekvés határoz. A délibbjellemű növényeknek egész szervezete megfelel a Balatonmellék természeti viszonyainak. Szoros szövetkezésök, helyenként sereges számuk, vaskos szervökkel hosszú földbeli veszteglésök (hagymás, gumós, tőkés virágok), nehezebb elhurczolhatóságuk, valamint vidékünknek a legközelebbi hegyekkel való egykorúsága, megegyező anyaga (mész) és más