Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
A Balatonmellék sajátvidéki növényei. 207 azaz subtilis bélyege van, de ez annál említésre méltóbb, mert az eltérést, a tó'fajtól való elszakadás megindulását az Osmátra természeti viszonyai okozták, illetőleg indították meg. A most gyengébbnek látszó bélyegek majdan erősbödnek, jól kialakúlnak s a mostani gyenge vagy ingadozó eltérések, még a helyi alakok is (forma localis), ha fennmaradhatnak, majdan a messze jövendő fajai lesznek. A Balatonmellék sajátvidéki növényei. I. A fásnövények. Mint mindenütt, a Balatonmellékén is a fás növény alkotja meg a geográfiái alakulással együtt a vidéknek tájképét, a fa tűnik ki leginkább a vidéken. A Balaton mellékén, valamint hazánkban fás vagy fatermetű egyszikű nem terem, valamennyi ilyen növényünk a kétszikűek osztályából való. Az egyszikű fatermet a pálma. A nyitvamagzó (gymnospermae) vagyis tobzos fák családjának tagjait az egyetlen boróka képviseli. A fenyő, a hol nő, rendesen ültetett. A hatalmasabb kétszikű fák nagyobb része barkás. Ilyenek a tölgyfafélék, gyertyánfafélék, nyírfafélék meg a fűzfafélék vadon, nevezetes magyarföldi fajokkal. Az almaféle, rózsaféle és vitorlásvirágú család fajai is nevezetesek. A platanus (Platanaceae), eperfa (Moraceae) ezüstfa (Elaeagnaceae), tamariskafa (Tamariscaceae), az orgonafa (Oleaceae), lógesztenye (Hippocastanaceae), sokféle hársfa, diófa, (Juglandaceae), a bálvány fa (Terebinthaceae), lepényfa (Cacsalpiniaceae), az aranyzápor meg a koronafa (Papilionaceae) természetszerűen nem jellemző, csak ültetett. A vidék saját fája, de részben Budapest vidékén is terem: A mogyorófának eltérése, kivált a Corylus glaucescens és C. striata, A tölgyfából : a Quercus Balatonensis, Qu. calvescens (hybrid), a Qu. Robur var. perrobusta, Qu. sublobata. A Populus villosa LÁNG nevű szöszös nyárfa, A Tilia Füredensis, T. subulniifolia (hybrid), T. Budensis nevű hársfa. A Sorbus semiincisa (46. ábra), a száraz part verőfényes lejtőjén; a nedves partét 1. a 122. old. Ez a berkenyefaj a Balatonnál ritkább, a budai hegyeken gyakori jellemző kis fa, s a régi vegetatio ősereklyéje. A Sorbus aria szétágazásának nevezetes tagjai, a A. meridionalis, A Austriaca parallel testvérfaja, de fajvegyülésből való származását semmi sem igazolja. 1 Mért kellene szépen gyümölcsöző magyarföldi fának hybridnek lenni, csak azért, mert másutt nem terem, s a faji széttagozódásra nem gondolnak? Délibb helyettesítője a S. Austriaca (G. B ECK). Bennszülött cserje a szedrek közül a Rubus Szabói, Rubus Idaeus var. subcandicans, R. plusiosetus, R. Balatonicus (III. tábl.), R. grandifrons (északi helyettesítője a R. corylifohus Sm.), R. Kisfaludyanus, R. dolomiticus, R. semitomentosus, a vadrózsák közül a Rosa ampelophila. Az npró cserjéből bennszülött a Salix irreflexa (hybrid), S. argyrotricha, emezt északon a S. argentea Sm. helyettesíti. A Genista nervata (délnyug.), helyettesítője délkelet felé a G. ovata, Helianthemum pustarum (félcserje). 1 FRITSCH szerint (Schedae ad fh exsicc. Austro-Hungar. VII. 1896. 19.) S. meridionalis X torminalis lenne.
