Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
\z illyr meg a magyarföldi flóra találkozása és vegyeledése. 199 Túl a Dráván vagy a Dráva mentén nő a fűnemüek közül, de a Balatontól északra isme• retlen illyr polgár a Verbascum floccosum, Odontites verna, O. canescens, Dianthus armeriaster, Mentha Dalmatica, Helleborus atrorubens, H. odorus, Lamium orvala, Epimedium alpinum, Omphalodes verna, Rhadiola, Lycopus exaltatus var. Hungaricus, Polygala Rossiana, Helleborus macranthus, Lilium carniolicum, Digitalis ferruginea, D. levigata, Sesleriák, Isnardia, Linum viscosum, Scrofularia vernalis, Vicia oroboides stb. . Ellenben az idevaló Sternbergia colchiciflora, Dianthus Hungaricus, Draba demissorum, Sorbus semiincisa, S. perincisa, Seseli leucospermum, Gypsophila arenaria, Iris arenaria, Arabis hispida, Linum glabrescens, Alyssum Arduini, Hieracium echioides, H. Balatonense, H. Wiesbaurianum, 4 , Ajuga Laxmanni, Gentiana Carpaticola, Veronica foliosa, Amygdalus nana, Scutellaria Columnae, Vicia sparsiflora, a Balatonmellék flórájának legritkább polgárai a horvát hegyeken nem teremnek. A két vidékkel a kapcsolatot olyan növények erősítik meg, a melyek az egyik flóra területéből a másikba a történelmi vagy talán épen az újabb időkben könnyen be nem költözhettek, hanem ősidőbeli közös maradéknak kell tekintenünk. Horvátországnak meg a Balaton mellékének közös növényei — a Dráva síkját mintegy átugorva, — a fák közül a pelyhes tölgy, a cserfa, a manna kőrisfa, a fekete gyűrű, a fehér hársfa, a hólyagmogyoró, a török meggy, a Sorbus meridionalis és más almaféle bokor, a futó rózsa, ( Rosa silvestris) és más vad rózsa, Daphne laureola, D. cneoruni, Coronilla emerus stb. sok déli apró cserje (235. old.) A fünemück közöse az Asphodelus albus, a Scilla autumnalis, 1) Veratrum nigrum, mint az ősliliom mezők maradéka, — továbbá a gumós Smyrnium, két Ruscus, Knautia Pannonica, Her„ niaria incana, H. hirsuta, Hieracium sessiliflorum, Galium Austriacum, G. silvaticum (Recsina, Bada„ csony), Potentilla rupestris, Calamintha intermedia, Malva alcea, Thalictrum maius, Aethionema, egész le a tengerig, az Artemisia saxatilistől némi eltéréssel az A camphorata, Euphorbia angulata, Thrincia hirta, Helleborus dumetorum, Leontodon incanus, Crepis capillaris, Vinca herbacea, Tamus, Jasione, Myosotis suaveolens, Genista Germanica, Centaurea axillaris stb. Ez mind megannyi jellemző növény, a Balaton fölött s a déli flóraválasztékon túl, messzebb az illyr flórának délnyugati tájain. Világos jele, hogy az illyr és balatonmelléki meszes vidék flórája egykor egymástól elkülönítve nem volt, s az illyr flóra hajdan nagyobb bőségével feljebb terjeszkedett, hanem az ősi egyenletesebb vegetatiót geológiai események, melyeknek nyomán az említett vízfolyások tágasabb vidéke vagy régi lapályképződés támadt, szakították szét egymástól messzire. Régen keletkezett ez a választék; helyén épen az a növényzet pusztúlt el, a mely a két vidék flórájának fokozatos kapcsát és folytatódását elénk tárná. A választék elkészültével a növény elterjedésének új útja nyílott, a folyó vizzel, széllel stb. majd az egyik, majd a másik oldalra más-más növény került a messzébb vidékről. A választékon innen és túl más-más természeti állapot között az alacsonyabb és jobban keletre eső, illetőleg jobban délnyugati tájon a flóra egyenletessége mindjobban megszűnt, itt is, ott is másképen fejlődött a növényzet, úgy hogy innen és túl nagyobb különbségeknek kellett beállani, a geográfiái határ és flóraválaszték tehát jobban kiélesedett, s azután a tágasabb völgyet a növény sem léphette át, s a keveredés elé nagyobb akadály gördült. Az illyr flóra határát ezek után, a természetnek megfelelően, a Balaton délnyugati partjáig kell vonnunk. Legkifejezettebb a jelleme a mészhegyeken; a lapályon jobban vegyeledik és veszti a jellemét (Kőrös-, Somogy-, Zalavnr.), de azért szakadozva felhat Vasvármegye déli részéig, itt a nórikumi flórataggal találkozik és vegyeledik, s a jelleme még jobban elmosódik. Az áthidaló flóra északkeletnek ') Keleti irányban Apatin és Szonta közt sziken is nő ez a nálunk ritka csinos növény.
