Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
187 A flóra változása a hegység kopásával. kezdődött. A növényföldrajzi következtetés szerint ekkorában hazánk hegyi növényzetének olyannak kellett lenni, a minőt ma a havas csúcson ismerünk s kevés változással alpesi flóra maradt. Az alacsonyabb helyre új polgárok érkeztek, a régi fű része többé-kevésbbé megváltozni kényszerült, sőt hibridálódott egymással. A Fátra meg az Ősmátra megegyező szikláin sok testvérfű oly kölcsönös viszonyt árul el, hogy eredete vagy a síkról a havasi régióba emelkedésből vagy megfordítva a havasról az alacsonyabb vidékre való leereszkedésből és átformálódásból magyarázható. Ez az, a mit GRISEBACH 1 helyi analógiának nevezett, pl. a Juniperus communis, gyalogfenyő lent, a Juniperus nana, törpe boróka a csúcson ; a Draba demissorum a Balatonmellék dolomitszikláin, a D. lasiocarpa a Fátra magasabb hegyein. Az átformálódás mind a havas csúcson, mind az alvidéken létre jöhetett, ekkor tetemesebb faji különbség állott be (Saxifraga tridactylites a Balatonnál, A. adscendens a havason). Hogy hol támadt eredetileg az átformálódás, azért nem tudjuk, mert a havasról a növény később is leereszkedhetett. A felhurczolás ritkább, pl. újabban a Ceratocephala testiculata Svajcz havasaira (GRÓSZ LIPÓT exsicc.). 3 Akárminő magas volt eleinte a Balatonmellék vagy más tájunk ősbércze ; akárminő erdeje és növényzete volt legyen is eredetileg : a természetben uralkodó folytonos változás során állandóság itt sem maradhatott, sőt a harmadkornak számos földváltozása az egykorú növények életében és elterjedésében is jelentékeny változásokat idézett elő. A Kárpátok bérczeinek ez időbeli növényzetében ezenkívül a jégkor is nevezetes változást idézett elő. A diluviumnak jégkorszakában Európa északi része majdnem általános jégburok alá került, a mely egész a Kárpátok aljáig leterjedett. Az eljegesedés, valamint a Kárpátok magasabb részeiben a jégáramlás sem volt olyan nagy, annyi s oly tetemes változást sem idézett elő, mint Németországban, a hátrahagyott nyoma azonban máig is kiolvasható hazánk növényzetéből. A jégkorszak hatása a Kárpátok nyugati részén erősebb volt, mint kelet felé, amott nagyobb rombolás és változás történt. Ennek megfelelő tény lehet az, hogy a nyugati havas vidékünkön, még a Nagy-Tátrán is, a növényzetnek kevesebb a változatossága, eredetisége, fajbősége és bennszülött faja, mint a keleti lánczolaton. A jégkorszaknak vérmes barátja azt a tömérdek követ, a melytől a Veterna-hola völgyei csaknem járhatlanok, könnyen a jégáramlás hatásának tulajdonítaná, de lehet a letarolt, erdőtlen tetőiről és felsőbb régiójából a rohanó víz sodorta le. Lehet, hogy a kárpáti flórának az az éles választéka, a mely a Hernád, Tárcza és Poprád vize táján kezdődik, részben az eljegesedés hatásának is tulajdonítandó. A Kárpátok bérczein t. i. már a harmadkorban díszlettek azok a flóraelemek, melyek hazánk növényzetét az Alpokétői ma is megkülönböztetik, a melyeknek elterjedése vagy rokonsági kapcsolata ma inkább délkeleten, a Balkánon, a Kaukazuson, sőt Ázsiának más hegyén is van. A Kárpátok nyugati részének flórájában természetesen a nyugatibb fekvés is dönt, de a jégáramlás is sok vezérnövényt és jellemző fajt alacsonyabb vidékre juttatott, a hol vagy elpusztult, vagy mint helyi analógia átalakult. A magas vidékből lesodort ritkább növények helyén azután közönségesebb növények telepedtek meg, mint ma is, akárhol, akár vízparton, akár fölbontott jó kötött földön, akár a kiszárított láp stb. helyén az új megtelepedés ilyenekből keletkezik. 1 G KISEBACH : Die Vegetation der Erde I. 7. old. 2 Természettudom. Közlöny 1898. 445. old.
