Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
182 A Balaton me I lék geológiája, s talajának összefüggése a növényzettel. 182 Permi és triaszbeli földréteg csakis a bakonyi parton van; ez itt a legrégibb geológiai formatió. Talán a fiatalabb mezozoos (másodkori) periodusok (jura és kréta) alatt már hegység emelkedett itt. A mediterrán, szarmata meg a pontusi földlerakódások a harmadkorban már e körűi a mészkő és dolomit alkotta őshegység körül képzó'dtek. A veszprémi fennlapályt meg a keszthelyi hegyeket ilyen szikla alkotja. Tulajdonképen a dolomit is csak magnesia-tartalmú mészkő 50— 60% CaC0 3 tartalommal. Ennek a földtanilag különben nem nagyon különböző két sziklának és sziklatördeléknek saját flórája van, de annyira megegyező, hogy külön mész és dolomit növényéről szó sem lehet, a botanikus mind a kettőt inkább csak meszesföldi növény-nek vagy a mész flórájá-nak mondja. Ez a hegység korára meg a sziklája minőségére nézve a budai hegység, a Pilis, Gerecse, a Bakony meg a Vértes dolomitjával meg a mészkövével megegyező. Épen azért ennek a meszes vidéknek flórájában sok, bizonyára az ősidőből visszamaradt faji megegyezés vagy növénygeografiai hasonlóság van. Balaton-Almádi majorjától Füredig permi, a veres homokkő meg agyagpala van a tó partján és a partmellék terrasszain, Aszófőtől Udvariig az alsó triász dolomitja, Szepezdtől, illetőleg Zánkától az ábrahámi hegyig és Köves-Kálláig a permi vörös homokkő kerül a felszínre. Ezeknek saját növényzete nincs. A harmadkori cerithium-mész Akaii és Udvari között, Szepezd és Zánka között, végre Tapolcza körűi van. A pontusi vagy kongeriás, földemelet alkotja a Balaton magas partját BalatonAlmáditól Kenesén át a déli parton, továbbá a keletin Keszthelyig, sőt Vanyarczig, valamint a szigligeti öbölben is Meszes-Györöktől az ábrahámi szőllőkig. Foltjait B.-Füred körül és Udvarinál is lelni. Ez a réteg azért is nevezetes, mert e harmadkori agyagon és homokon tör át legtöbb helyen a bazalt (Badacsony, Szt-Györgyhegy, Szigliget vára, Csobáncz stb.), s ezen a földrétegen nyugszik. Tihany félszigete pontusi agyagból, bazalt-tufából, édesvízi mészkőből és édesvízi kvarczból áll. A Badacsonyon, Szt.-Györgyhegyen a bazalt csak 350—370 méter magasságban kezdődik. A Balaton magas partja Gamaszától Fok-Szabadi felé, Siófokig és Szántódig diluviális-eredetű. Diluvium van továbbá Szemes, Lölle és Boglár dombjain, nemkülönben B.-Szt-György meg Komárváros hegyhátjain. Homok és sárga föld (lösz) a diluvium talaja, a mely a somogy- és zalamegyei halmokat, mint a hó elborítja, pl. Fenék és Zala-Apáti körül. A bakonyi parton egyedül a helységek mögött emelkedő hegyek meredek alján, az erdők-aljai régi szőllőkben van diluvium (lösz) és a bakonyi völgyek nyílásában régi diluvialis kavics. A jelen kor lerakodása, vagyis az alluvium leginkább belevág a növénytanba Ilyen az ingovány, a berek vagy nádas síkja, a tőzeg, a séd (csermely) melléke. Alluviális a vízmelléki homokgát az egész déli part vonalán. Inkább geográfiái tagozódásnak felel meg az öt régió, a melyet LÓCZY a Földrajzi Közlemények 1894. évfolyamának 127—130. old. ismertet. Az első, a Balatonfelvidék Keszthely szigetjével, mint homokkő-, mész- és dolomitszerkezetű hegyvidék a permi és triász (palaeozoos és mezozoos), általában másodkori lerakodásoknak felel meg. Második tag a déli parton a Sió és Zala vize között (Keszthelytől Fűzfőig) a harmadkori halmok ; pontusi emelet alkotja. Szántott-vetett vagy másképen munkált vidék. Közönséges növényzete keverékében alig van valami jellemző.
